„Elég egy kis papír s egy kis gyufa, Ezekből egy pici tűz, melynek parazsa Magasba száll. A szikra életet ad a tűznek, A tűz pedig fészket készít a meleg reménynek. Ne félj tüzet rakni, hisz’ álmodni sem fél az ember, S bár az árnyékok mindig a háttérben lesznek, Szemedet a lángokra vesd, abból gyűjts erőt: Így alakíthatod könnyedén a reményteljes jövőt.”       Évek óta nagy figyelmet fordítok a versek és haikuk szerzőire és most ismételten ráléptem erre az ingoványos útra. A mai kortárs szerzők érzelmeit tapasztalataim szerint még nehezebb értelmezni és tulajdonképpen többszöri olvasásukat követően is mindig fedezek fel újdonságot egy adott mű tekintetében. Ez a méltatásom jelen...

bővebben