V. E. Schwab – Gallant

„Az otthonunkat magunk választjuk.” Az otthon fogalma általában melegséggel tölti el legtöbbünket, elvégre ott vagyunk biztonságban, szeretteink körében, ahol önmagunk lehetünk. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy élvezhesse eme kiváltságokat, hiszen sok esetben félelemmel, fájdalommal, magánnyal töltődik fel ez a fogalom. De mi van abban az esetben, ha egyáltalán nincs lehetőségünk egy falakkal védett menedéket magunkénak tudni? És legfőképpen akkor, amikor a világ átgázol rajtunk, hiszen olyan szürkék vagyunk, mint a hétköznapok. V. E. Schwab – Gallant című dark fantasy regénye egy olyan leányról szól, akinek nem adatott meg a szeretett család és a biztonságos otthon lehetősége....

bővebben

Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron

„Talán nem kéne ennyire figyelnem arra, hogy mi a véleményük rólam másoknak.” Nem is tudom, hogy mit írjak ezzel a történettel kapcsolatban, mert az egy dolog, hogy én is elfáradtam – akárcsak Bence – ettől a sok veszélytől és kalandozástól, ugyanakkor pedig valahogy ebben a részben nem éreztem otthon magam. Igen tudom, hogy furcsán hangzik, de kicsit kiestem abból a bizonyos komfortérzésből, pedig egy rossz szavam sem lehet. Izgultam, harcoltam, nevettem és bizony még a könnyeim is szabadságra mentek. Utoljára ezt a legelső résznél produkáltam és pont ezért furcsa bennem ez a kettősség. „Szerintem otthon kellett volna maradnunk.” Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron című ifjúsági...

bővebben

Mikó Csaba – A Lebegő Ház

„Ha az ember híres lesz, akkor mindenkinek lesz róla egy története.” Mostanában egyre kevésbé vagyok elégedett a fiatalabbaknak szóló nyomozós történetekkel, mert vagy nagyon laposnak találom őket, vagy tele vannak pontatlanságokkal. Pedig nagyon sok potenciál van ebben a műfajban a korosztályt tekintve, hiszen még csak most kezd divatba jönni, úgy vélem. Mikó Csaba – A lebegő ház című ifjúsági regénye 2024-ben jelent meg a Lampion Könyvek Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit Orbán Orsolya álmodta meg a számunkra. Történetünk pár nap eltéréssel ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Lili nagyon boldog, hogy a Mítoszvadász csapat nyomozója lehet, ám édesapja egy...

bővebben

Gaura Ágnes – Veszélyes versenyszellem

„– Az erdő a legnagyobb kincs ezen a világon […]. Tiszta levegőt ad. A fák lombjai gondoskodnak arról, hogy ne jusson messzire annak a tűznek a füstje, amit a gondtalan ember rak.” Nagyon szeretem a meséket és talán írnom sem kell, hogy kimondottan rajongok az olyan történetekért, amelyek valós történelmi személyekről vagy éppen eseményekről is szólnak. Gaura Ágnes mesekönyve ötvözi ezt a két – általam is kedvelt – elemet, mivel ezúttal Eger várában járhatunk, és bizony találkozhatunk történelmünk egyik nagy alakjával, Dobó Istvánnal is. Ám mielőtt részletesebben is írnék erről a különleges kötetről, szeretném itt is megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. A...

bővebben

Mike Buda – A fény árnyékában

„Tizenegy évesen tudatosult bennem, hogy édesapám skizofrén.” A fenti idézettel kezdődik eme regény, amely kezdetben egy fiatal fiú narratíváján keresztül vezeti be olvasóját egy két világban mozgó történetbe. Mike Buda elsőkönyves szerző, aki álmodott egy merész koncepciót, hozzáadott egy nagyon is valós és rendkívül szerteágazó betegséget, ezt meghintette egy adag dark fantasy körítéssel és némi gondolkodnivalóval egyaránt. Ha ezt a sok összetevőt megkeverjük, akkor valóban A fény árnyékában című regényt vettük kézbe, amely 2025-ben jelent meg a Holnap Magazinnál. Én a szerző megkeresésére olvashattam el a könyvet, amelyet itt is szeretnék megköszönni. „Minden kornak, korszaknak...

bővebben

Diana Soto – Kitka Bence a Bermuda-háromszögben

„Hat alapérzelem van. Az öröm, a bánat, a düh, az undor, a félelem és a meglepődés. Minden más ezekből fakad vagy ezeknek a keverékéből.” Diana Soto, már megint mit műveltél? – ezzel a felkiáltással fejeztem be ennek a könyvnek az olvasását, mert egyszerűen elképedtem, hogy ismét egy olyan kalandos utazásban volt részem a testvérekkel, ahol nem elég, hogy izgultam, de még néha megborzongtam is. Misztikus történet, de ezen nincs is mit meglepődni, hiszen Kitka Bence és nővére egy szimpla, hétköznapi útra képtelen elindulni. Mondjuk én eddig a Bence a világkörül sorozat első és ezúttal a harmadik részét vettem eddig kézbe, de tervben van pótolni az elmaradt kalandot is. De mivel a...

bővebben

Mikó Csaba – A Gellért-hegy boszorkánya

„[…] nem az a fontos, igaz-e a hír, vagy sem; hanem, hogy elég ijesztő-e. Mert ami ijesztő, az terjed.” Eddig azt hittem, hogy szeretem a krimi műfaját és talán ez így is van, de a tini nyomozós történetek valahogy rendre untatnak, sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem is tudom, hogy mit várhatok tőlük. Tudom, hogy ez nagyon furcsán hangozhat, de amíg egy felnőtteknek szóló kötettel mindenféle kényes és akár gyilkosággal is megfűszerezett események láncolatán át vezet utam, addig a fiataloknak szóló kiadványokkal olyan problémákra keressük a választ, ami engem sokszor csak fáraszt. Ezért nem is csoda, hogy félve vettem kézbe a mostani olvasmányomat, amely végül meg tudott győzni...

bővebben

Elif Shafak – Muskátli

„– Ne szomorkodj, még a legjobb tanulók is kapnak néha rossz jegyet! Néha még a legokosabbak is meglepődnek. Őseink azt mondták, hogy mindenkinél van jobb.” El nem tudtam volna képzelni, hogy ennek a kissé furcsa, virághoz köthető címnek milyen erős varázsereje van. Talán elsőre furcsának fog tűnni ez a kijelentésem, de valóban így gondolom. A muskátli növény a szüleim kertjében szép a maga nemében, de lánynévként kissé szokatlan választásnak bizonyult első hallásra, ám belegondolva már annyi féle virágnév létezik, hogy ez is beleilleszkedik a sorba. Persze a cím kis főhősünk nevét takarja, aki nem is szereti, hogy így hívják. „Nem helyes, hogy az ember nem szólhat bele abba,...

bővebben

Jeaniene Frost – Első lobbanás

„[…] semmi sem kapcsol össze jobban két embert, mint a halál.” Hogyan is tudnám megfelelően kifejezni mindazon érzéseimet és gondolataimat, amelyet a mostani olvasmányom hagyott bennem! Talán kezdeném azzal a ténnyel, hogy most bizonyosodott be, mennyit is változott az elmúlt években ízlésem. Régebben biztos, hogy kedvencként öleltem volna magamhoz eme kötetet és alig vártam volna, hogy a következő kiadványt is kezembe vehessem, elvégre Az éjszaka hercege című sorozat első regényét olvastam. Jeaniene Frost írónő másik sorozatának szintén első regényéhez (Félúton a sírhoz) már volt szerencsém, de sajnos túl sokat vártam attól a könyvtől is és igen keveset kaptam. Ez kedvemet szegte...

bővebben

Mocsidzuki Mai – A Telihold kávézó

„[…] akiben nincs ambíció, az semmiféle szakmában sem lehet sikeres. Annak a sikere csak egyszeri mázli lesz – ha lesz egyáltalán. Abból, hogy valakinek a szemében látni az ambíciót, kiderül, mennyi kedvvel áll hozzá a munkához.” Mit ne mondjak, nem gondoltam volna, hogy az idei évben ilyen sok ázsiai származású szerzőtől veszek kézbe könyvet. Sőt, megmerem kockáztatni, hogy a japán írók művei eddig a legjobbak az általam forgatott írások közül, pedig pár évvel ezelőtt még igencsak ódzkodtam, ha egy ilyen kiadvány került elém. Én jobban szerettem világ életemben a koreai vagy kínai alkotók munkáit, valahogy azok a regények jobban illeszkedtek hozzám, de úgy látszik, hogy én magam is...

bővebben

« Régebbi bejegyzések