Mikó Csaba – A Gellért-hegy boszorkánya

„[…] nem az a fontos, igaz-e a hír, vagy sem; hanem, hogy elég ijesztő-e. Mert ami ijesztő, az terjed.” Eddig azt hittem, hogy szeretem a krimi műfaját és talán ez így is van, de a tini nyomozós történetek valahogy rendre untatnak, sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem is tudom, hogy mit várhatok tőlük. Tudom, hogy ez nagyon furcsán hangozhat, de amíg egy felnőtteknek szóló kötettel mindenféle kényes és akár gyilkosággal is megfűszerezett események láncolatán át vezet utam, addig a fiataloknak szóló kiadványokkal olyan problémákra keressük a választ, ami engem sokszor csak fáraszt. Ezért nem is csoda, hogy félve vettem kézbe a mostani olvasmányomat, amely végül meg tudott győzni...

bővebben

Elif Shafak – Muskátli

„– Ne szomorkodj, még a legjobb tanulók is kapnak néha rossz jegyet! Néha még a legokosabbak is meglepődnek. Őseink azt mondták, hogy mindenkinél van jobb.” El nem tudtam volna képzelni, hogy ennek a kissé furcsa, virághoz köthető címnek milyen erős varázsereje van. Talán elsőre furcsának fog tűnni ez a kijelentésem, de valóban így gondolom. A muskátli növény a szüleim kertjében szép a maga nemében, de lánynévként kissé szokatlan választásnak bizonyult első hallásra, ám belegondolva már annyi féle virágnév létezik, hogy ez is beleilleszkedik a sorba. Persze a cím kis főhősünk nevét takarja, aki nem is szereti, hogy így hívják. „Nem helyes, hogy az ember nem szólhat bele abba,...

bővebben

Jeaniene Frost – Első lobbanás

„[…] semmi sem kapcsol össze jobban két embert, mint a halál.” Hogyan is tudnám megfelelően kifejezni mindazon érzéseimet és gondolataimat, amelyet a mostani olvasmányom hagyott bennem! Talán kezdeném azzal a ténnyel, hogy most bizonyosodott be, mennyit is változott az elmúlt években ízlésem. Régebben biztos, hogy kedvencként öleltem volna magamhoz eme kötetet és alig vártam volna, hogy a következő kiadványt is kezembe vehessem, elvégre Az éjszaka hercege című sorozat első regényét olvastam. Jeaniene Frost írónő másik sorozatának szintén első regényéhez (Félúton a sírhoz) már volt szerencsém, de sajnos túl sokat vártam attól a könyvtől is és igen keveset kaptam. Ez kedvemet szegte...

bővebben

Mocsidzuki Mai – A Telihold kávézó

„[…] akiben nincs ambíció, az semmiféle szakmában sem lehet sikeres. Annak a sikere csak egyszeri mázli lesz – ha lesz egyáltalán. Abból, hogy valakinek a szemében látni az ambíciót, kiderül, mennyi kedvvel áll hozzá a munkához.” Mit ne mondjak, nem gondoltam volna, hogy az idei évben ilyen sok ázsiai származású szerzőtől veszek kézbe könyvet. Sőt, megmerem kockáztatni, hogy a japán írók művei eddig a legjobbak az általam forgatott írások közül, pedig pár évvel ezelőtt még igencsak ódzkodtam, ha egy ilyen kiadvány került elém. Én jobban szerettem világ életemben a koreai vagy kínai alkotók munkáit, valahogy azok a regények jobban illeszkedtek hozzám, de úgy látszik, hogy én magam is...

bővebben

Téti István – A Halhatatlan Könyv

„Nincs nagyobb érték a földön a tudásnál, pláne annál, ami a múlt fejlett civilizációiból maradt ránk.” Hogy őszinte legyek kicsit félve kezdtem el olvasni ezt a mostani ifjúsági regényt, pedig még ezelőtt soha semmit nem vettem kézbe a szerzőtől. De egy számomra fontos személy már igen, akinek kevésbé voltak jó olvasási élményei és ezért úgy éreztem, hogy jobb felvértezni magam az esetleges csalódások ellen. Ám most úgy látszik alaptalanok voltak ezek az intelmek – szerencsére -, mert bizony egy igazi, vad és varázslatos kalandozásban volt részem. Téti István író neve számomra sem volt újdonság, függetlenül attól, hogy eleddig nem sok ismerettel rendelkeztem munkásságát illetően....

bővebben

Juhani Karila – Csuka-átok

„Mi volt a Föld? Nem több mint egy csarnok, amelyben az ember egy pillanatnyit várakozott.” Őszintén szólva, nem is tudom mit gondoltam, amikor erre az utazásra vállalkoztam. Már csak azért sem, mert finn származású szerzőtől kerestem magamnak olvasnivalót, csak azt nem vettem számításba, hogy becsavarodhatok egy történet által, már pedig tagadhatatlan, hogy a könyv felénél járva igencsak elgondolkodtam, hogy nem–e velem van a gond. Őrült szereplők és annál is eszementebb események láncolatán át vezetett utam, de hogy elértem-e végcélomat, kiderül hamarosan. Juhani Karila finn származású író, újságíró. Novellás köteteivel egyre ismertebbé vált, míg a Csuka-átok című...

bővebben

Makiia Lucier – A pusztulás kora

„Néha az újrakezdés a legjobb megoldás.” Szeretem azon regényeket, amelyek hangulatilag nyomasztóan hatnak rám, ám mégis valamely könnyedebb műfajban íródtak. Ebben az esetben több kategóriát is felsorolhatnék, hiszen a fantasy-n kívül, ifjúsági és romantikus irányzat nyomait is felfedezni véltem, valamint folyamatosan jelen van a halál és a különböző bűntények sem ritkák. Itt megtalálhattam mindazon jellemzőket, amiért szívesen forgatok fantasy köteteket és bár nem a klasszikus stílust képviseli, mégis kikapcsolt és nem eresztett. Makiia Lucier újságíró, könyvtáros és nem utolsósorban író. Guamon szigetén született és nőtt fel, ami helyileg a Csendes-óceán legdélibb, a Mariana-szigetek...

bővebben

Philip K. Dick – A kozmosz bábjai

“ – A régi város még mindig itt van. – Itt ám. Nem semmisült meg. Eltemették a felszín alá. Rárakódott valami réteg. Valamiféle sötét köd. Valamiféle illuzió. Azok idejöttek, és minden bevontak ezzel a fekete köddel. De az igazi város még ott van alatta. És vissza lehet hozni.” Minap kedves barátommal heves vitát folytattam egy közös emlékünk kapcsán. Meg voltam győzödve a saját forgatókönyvem igazáról az események láncolatát illetően, míg ő igyekezett engem cáfolni. Agyamban élénk emlékképek vonultak fel, amelyek tovább erősítették a hitemet és bizalmamat saját memóriámban, egészen addig, amíg vitapartnerem cáfolhatatlan bizonyítékkal nem állt elő, amely logikailag és empirikusan...

bővebben

Diana Soto – Kitka Bence Balatonalján

„Az emberek néha megvédik a barátaikat, még akkor is, ha nekik bajuk eshet […].” Ritka pillanatban lehetett részem nem is olyan régen, amikor határtalan boldogsággal fedeztem fel egy régi kedvenc szerzőm hosszabb hallgatás utáni felbukkanását. Ráadásul külön örömömre szolgált, hogy az ifjúsági irodalom szegmensein belül jelent meg írása. Diana Soto szerző műveivel 2017-ben találkoztam először, amikor Az ártatlan bűnös, Útinapló majd ezt követően Törpekirály című köteteit vettem kézbe. Már akkor megállapítottam, hogy az alkotó merészen bánik a szavakkal, töretlen igazságérzet hajtja és egy bizonyos írói varázs veszi körül. Rá egy évre Csak a bolondok boldogok és Az akasztott király...

bővebben

Wéber Anikó – Busz a ködben

„Legegyszerűbb siránkozni, hogy nem tehetünk semmit. Meg várni és reménykedni, hogy majd minden megoldódik magától. Pedig mi is sokat tehetünk!” Szembe mersz nézni a félelmeiddel? Mitől félsz igazán? Ezekre a kérdésekre igen nehéz választ adni őszintén, hiszen sokszor saját magunknak sem merjük megfogalmazni. Ám ezek a negatív gondolatok és érzések gúzsba kötik az embert és sok lehetőségtől fosztják meg akaratlanul is. Persze kívülállóként könnyű tanácsokat osztogatni, pedig bennem is van félelem, ám ahány lélek, annyira változatos eme paletta és ennek megfelelően a megoldás sem egyforma. A mostani olvasmányom az ifjúságnak íródott, ám kortól függetlenül olvasható, mert nemcsak...

bővebben

« Régebbi bejegyzések