Valószínűleg nem tudjátok még, de megosztok veletek egy titkot. Ennek a könyvnek varázsereje van, mégpedig az, hogy bármilyen kemény szívet képes megrepeszteni és a szemek tengeréből cseppeket előhívni. Ezek az apró könnycseppek végül vidáman gyülekeznek a szemtenger szélén, még kicsit szédelegve a peremen, majd minden bátorságot összegyűjtve a mélybe hullanak, hogy megismerjék a végtelent. Ritkán fordul elő velem, hogy nem találom a megfelelő szavakat és még annál is szórványosabban alakul úgy, hogy egy utazókönyvet rögtön a magaménak akarok tudni és feltenni a polcomra, már pedig ebben az esetben ezt érzem. Vadadi Adrienn írónő nevét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen...

bővebben