Ülők a teraszon, iszom a kávém, szívom a cigim és gondolkodom. Még reggel van, de az égen már süt a Nap, amelynek apró sugarai a Duna víztükrén robbannak milliónyi apró szilánkokra. Érzelmi világom is mintha átvette volna a gondolataim és a táj szépsége közti kontrasztot, mert minduntalan egyetlen mondat jár a fejemben. Négy éve elhunyt édesapámnak nem egy-két érdekes és egyben bölcs mondása kergette őrületbe a családot. Gyerekkoromban csak nevetni való hülyeségeknek tartottam ezeket, de most felnőtt fejjel, azt hiszem elmondhatom, hogy apám egy igen bölcs ember volt. Többnyire. Nemrég körbe néztem az írói fronton, felmentem a közösségi média egyes platformjaira, és elolvastam az...

bővebben