Elisa Levi – Én ugyan nem sok dologhoz értek

„Ha túl korán halnék meg, neked adom az éveket, melyeket nem éltem le.” A fenti idézetet egy apa mondja a lányának. Ahogy olvastam úgy éreztem, hogy ennél szebbet nem hallhatunk, bárkiről is legyen szó az életünkben. Persze a történet maga is fájdalmasan gyönyörű, pedig nagyon nehéz lesz tőle a lelkünk. Egy tizenkilenc éves lány mesél sorsáról egy idegennek és ezen keresztül egy kis falu lakóinak mindennapjaiba pillanthatunk bele. A település négy utcából, egy kis csemegeboltból, valamint egy templomból áll összesen és elöregedő lakósság jellemzi inkább, ahol mindennaposak az ítélkező szemek és fülek, ráadásul a babona és átok is a hétköznapok része. Itt él négy fiatal, akiknek...

bővebben

Czernay Hajna – Ha fázik a lélek

„Hiszem, hogy a sorsunkat magunk formáljuk. Gondolataink befolyásolják érzelmeinket, s érzelmeink cselekedeteinket. Cselekedeteink, jellemünket. S akkor felteheted a kérdést magadnak: - Milyen ember vagyok? – Nézz mélyen magadba, és a választ megtalálod.” Ennek a kötetnek van egy bizonyos varázsereje, amit úgy fedez fel a leendő olvasó, hogy ránéz a borítóra és elolvassa a fülszöveget. Ez így persze elég giccsesen hangzik, de a maga nemében igaz, hiszen én is így leltem rá erre a kötetre. Vonzott a festményszerű borító és megtetszett, ahogy a fülszöveg vázlatszerűen bemutatja a könyvtől elvárható „izgalmakat, mondanivalót, értelmet”. Mivel mostanában több olyan regényt volt...

bővebben

Molnár T. Eszter – A számozottak

„A futástól szabad lett, a szabadságtól pedig dühös.” Szabadság? Vajon mit értünk –e szó alatt? Egyáltalán mindenkinek ugyan az a gondolata támad, mikor meghallja vagy meglátja? Vajon tudjuk-e értékelni vagy merünk –e élni vele? Egyáltalán akarjuk –e, hogy részünk lehessen benne? És végezetül megérdemeljük-e? Ezek a kérdések törtek feszínre bennem olvasásom folyamán. Molnár T. Eszter novellás kis könyve csupán 90 oldal, de benne van minden, amit el akarunk kerülni, amitől éjjelente rettegünk, vagy bele se merünk gondolni. Fullasztó a kötet, komor és nagyon mély érzelmeket rángat felszínre. Megtépáz, szétcincál, de a legnagyobb döbbenetemre mégsem tudtam abbahagyni az olvasását. Ott van a...

bővebben

Amélie Nothomb – Szíved gyötörd

„A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ugyanígy a legaljasabb szándékokból is születhet őszinte öröm.” Először is szeretném megköszönni az Európa Kiadónak, hogy megjelent ez a könyv náluk. Nélkületek nem ismertem volna meg ezt a könyvet és nem indít el egy komoly életváltozás felé. De erről később. Azt hiszem, hogy mindenki életében vannak olyan könyvek, melyek olvasás után velünk maradnak, -hol meggyötörnek, hol felemelnek-, de minden nap, ha csak kicsit is, de gondoltunk rájuk, velünk vannak. Számomra ezt az értékelést most picit nehezebben ment megírni, mint eddig bármelyiket is. Hosszú idő óta először ez az első olyan regény, amit az elejétől a végéig megsirattam....

bővebben

Malala Juszufzai – Christina Lamb – Én vagyok Malala

"A tálibok azért ellenzik az oktatást, mert azt hiszik, ha egy gyerek olvas vagy angolul tanul vagy reáltárgyakkal ismerkedik, akkor nyugatosodik. Én azonban erre azt mondtam: “Az oktatás az oktatás. Jó lenne mindent megtanulni, és utána eldönteni, milyen utat követünk.” Az oktatás nem keleti vagy nyugati, hanem emberi sajátosság." Ezt a könyvet már egy jó ideje kerülgettem, többször szembejött velem, de még sose vettem a fáradtságot, hogy kézbe vegyem. Ennek számos oka van, de főleg azért, mert nagyon nehezen viselem az igazságtalanságot és nagy ellen-harcosa is vagyok, és mikor egy ilyen könyvet olvasok, a tehetetlenségtől majd megfulladok. De ahogy már nálam megszokott,...

bővebben