KÖNYVELVONÓ

Octavia E. Butler – A magvető példázata

  “Az intelligencia nem más, mint folyamatos, egyéni alkalmazkodóképesség. Egyes intelligens fajok egyetlen nemzedéken belül alkalmazkodnak, mások nemzedékek alatt, szaporodási és halálozási kiválasztódás révén. Az intelligencia azonban sokat követel. Ha véletlenül vagy szándékosan tévútra terelődik, az mértéktelen szaporodáshoz vagy pusztuláshoz vezethet.”     A technológia fejlődése, a globalizáció, a történelmileg páratlan majd évszázados béke (legalábbis a világ nyugati felében) korábban nem látott létbiztonságot és kiszámíthatóságot teremtett az emberiség számára. Ez a töretlen progresszió azonban sajnos együtt jár a természeti erőforrások korlátlan kihasználásával, illetve...

bővebben

Christina Henry – Piros

„A szülők, mindegy, mennyi idősek, vagy, hogy mennyi idősek a gyerekeik, mindig megpróbálják palástolni, úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.”     Minden idők egyik legkedveltebb és egyben legérdekesebb meséinek egyike a Piroska és a farkas története, ahol megelevenednek a klasszikus elemek, mint például a jó győzedelmeskedése a gonosz felett és a boldogan éltek, míg meg nem haltak. De mi van akkor, ha Piroska nem egy cuki kislány és a farkasból is egy egész falkára való vadászik? Nos, ezt a kérdést járja körbe többek között ez a kötet. Tulajdonképpen ennek az adaptációnak köszönhető, hogy végül megvettem és esélyt adtam, hogy elvarázsoljon vagy kiábrándítson. Hogy melyik nyert? Nos,...

bővebben

Philip K. Dick – Repedés a térben

“Kár, hogy már azt sem engedik, hogy az ember csak úgy megölje magát, mint pár éve – mormolta. – Az megoldaná a problémát. - Az egy hibás törvény volt – jelentette ki Myra. Akármilyen tökéletlen a mélyálom, még mindig jobb, mint az önpusztítás régi formája egyéni alapon.”     Az emberiség evolúciós történelme során a szűkülő élettér problémáját legtöbb esetben saját fajtársai vagy más fajok rovására elkövetett erőszakkal oldotta meg. Vajon milyen lehetőségek maradnak, ha már a Föld összes erőforrását elhasználtuk és nem találtunk az emberi léptékkel felfedezhető galaxisban semmilyen más gyarmatosításra alkalmas égitestet? Philip K. Dick - Repedés a térben című regénye az Agave Kiadó...

bővebben

Kim Liggett – The Grace Year – A tizenhatodik év

 „Ha szeret az ember valakit, úgy kellene, hogy együtt legyenek.”     Ezt a könyvet ismételten borítója miatt választottam, mert beleszerettem első látásra. Nagyon megtetszett a színkonpozíciója is, hiszen a domináns színek mind közel állnak hozzám. Ráadásul, mint utólag kiderült, nagyon szépen letükrözi a belső tartalmat. Kim Liggett - The Grace Year – A tizenhatodik év című regénye 2021-ben jelent meg a Maxim Kiadó gondozásában. Elsőre azt gondolná a gyanútlan olvasó, hogy egy lányregényt tart a kezében, mely csöpög a romantikától. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetne. Adott egy elzárt világ, ahol a nőknek alárendelt szerepük miatt csak a szigorú szabályok és tilalmak teszik ki a...

bővebben

Joe Hart – Obscura

  “Úgy tartja a mondás, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra ítéltetik, hogy újra átélje. Szerintem ez baromság. Az emberiség sosem tanult a múltból, ahhoz túlságosan haragtartó. Az erőszak és a gyűlölet az emlékezés miatt létezik a mai napig. Ezért törnek ki a háborúk. Ez a világ legördögibb köre.”     A mostani értékelésem tárgya Joe Hart - Obscura című regénye, amely az Agave Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Ami a könyvek külső “tálalását” illeti véleményem szerint eddig is eléggé el voltunk kényeztetve a kiadó részéről, de ez a mostani borító nálam minden eddiginél magasabbra helyezte a lécet, lehetne akár egy esetleges filmfeldolgozás moziplakátja is. Emellett az...

bővebben

Mira Grant – Feed – Etetés

  „A világot, amelyben élünk, magunk teremtettük. Hölgyeim és uraim, most miénk a megtiszteltetés, hogy megegyük, amit főztünk.” (MICHAEL MASON)       Ezt a regényt utazókönyvként kaptam, amit itt is szeretnék megköszönni. Köszönöm. Sokszor hangoztatom, hogy mennyire nehéz már olyan témában újdonságra lelni, ami az elmúlt évtized egyik legfelkapottabb ihletforrása volt az alkotóknak. Nem árulok zsákbamacskát, hiszen a horror alapjainak egyike a sokak által oly kedvelt zombik világa. Ha csak azt nézem, hogy hányan buktak eddig bele ebbe a finoman szólva sem ízléses témakörbe, akkor már sejthetitek, hogy mennyire féltem ettől a kötettől. Eltekintve a fent leírtakat mégis...

bővebben

Anthony Burgess – Gépnarancs

  “Rendben, fiúk, akkor most megmutatjuk neki, hogy mi is ismerjük a törvényt, de a törvény ismerete nem minden.”   Mi az emberi létezés meghatározó princípiuma? Az erőszak? A döntési szabadság? A folyamatos változásra és megújulásra való képesség? Hol húzódik a határvonal a társadalmi jó és rossz között? Lehet-e jó a szükséges rossz? Szolgál-e közösségi érdeket a “rosszak” bekényszerítése a “jók” táborába? Anthony Burgess - Gépnarancs című novellája 1962-ben íródott és a megjelenését követő évtizedekben bevonult az angol irodalom halhatatlan klasszikusai közé. Több adaptáció is készült belőle, ezek közül talán a legismertebb Stanley Kubrick 1971-ben született igen megosztó...

bővebben

Johanna Sinisalo – A Nap Magja

  „– A természettel való elveszett, sallangmentes kapcsolatot keressük. Azt az állapotot, amelytől az ember az úgynevezett civilizáció hatására eltávolodott. Azt az állapotot, amelyet a sámánok éltek meg. A világban való teljes és tökéletes beolvadást. Az emberi lét béklyóiból való kiszabadulást. Milyen sokat tanulhatunk, megismerhetünk akkor a saját testünk korlátozott külső valóságáról, ahogyan a testünk maga látja!” Sokszor találkozom olyan könyvekkel, melyek valamilyen formában változtatnak rajtam. Formálnak, hiszen az olvasottak olyan témát ölelnek fel, melyek elemeiben rombolják le a hitemet, vagy egyszerűen egy ősi dühöt hoznak felszínre bennem. Ez a kötet pont ilyen hatással...

bővebben

Suzanne Collins – Énekesmadarak és kígyók balladája

    Nem gondoltam az első három rész után, hogy ez egy nehéz olvasmány lesz. Azt hittem ez egy ömlengős kis sztori lesz arról, hogy Snow elnök igazából egy csodálatos, szent ember, akit csalódás ért és ezért lett Panem legnagyobb szemétládája, de nem. Sőt, éppen ellenkezőleg. Coriolanus Snow a kezdetektől egy becsvágyó, beképzelt, végtelenül önző karakter. Éppen ettől vált hitelessé számomra. Pontosan olyan, mint amilyennek egy ilyen embernek lennie kell. Nincsenek ráerőszakolva olyan tulajdonságok, amik miatt majd imádni fogja az olvasó, egyszerűen olyan személyisége van, amilyen személyiség alkalmas egy ilyen undorító pozíció betöltésére. Megkockáztatom, hogy ha az egész...

bővebben

Molnár T. Eszter – A számozottak

„A futástól szabad lett, a szabadságtól pedig dühös.”   Szabadság? Vajon mit értünk –e szó alatt? Egyáltalán mindenkinek ugyan az a gondolata támad, mikor meghallja vagy meglátja? Vajon tudjuk-e értékelni vagy merünk –e élni vele? Egyáltalán akarjuk –e, hogy részünk lehessen benne? És végezetül megérdemeljük-e? Ezek a kérdések törtek feszínre bennem olvasásom folyamán. Molnár T. Eszter novellás kis könyve csupán 90 oldal, de benne van minden, amit el akarunk kerülni, amitől éjjelente rettegünk, vagy bele se merünk gondolni. Fullasztó a kötet, komor és nagyon mély érzelmeket rángat felszínre. Megtépáz, szétcincál, de a legnagyobb döbbenetemre mégsem tudtam abbahagyni az olvasását. Ott van a...

bővebben