KÖNYVELVONÓ

Farkas Anett – A 33-as beteg

Farkas Anett – A 33-as beteg

„Olvasni szerettem. Mindenféle könyvet. Amikor olvastam, úgy éreztem, egy másik, jobb világba kerülök.”   Határozottan állíthatom, hogy szeretem a meglepetéseket, különösen akkor, ha szkeptikus vagyok egy adott témában. Igen, felvállalom, hogy a krimi műfaja tekintetében nagyon magas elvárásokat támasztok az adott történettel, írókkal szemben, hiszen nem elég, hogy izgalmasnak és rejtélyesnek kell lennie, de komoly pszichológiai kritériumokat is keresek rendre a karakterek vonatkozásában. Sosem elégíti ki elvárásaimat csak az, hogy megoldódik egy adott bűntény, mert tudni akarom a háttér információkat is, minden egyes részletre figyelve. Ennek az igényességnek talán az az alapja, hogy...

bővebben
Alex Schulman – Az állomás

Alex Schulman – Az állomás

„Milyen ostoba dolog a véletlen, és milyen nagyszerű dolgokat képes mégis beindítani.”   Hiszel a sorsban vagy éppen a véletlenszerűségben? Látsz összefüggést aközött, ahol most tartasz és aközött, ahol gyermekként lenni akartál? Tudod, hogy mi a legnagyobb tragédiája az embernek? Én megmondom neked: a szülők sorsának mintázata. Ezt úgy hívjuk modern világunkban, hogy transzgenerációs örökség, amely még a köztudatban csupán egy lepke szárnysuhanásával ér fel, de a valóságban az ereje egy hatalmas sziklával vetekszik. Ez a gát bennünk éled újjá, amikor akaratlanul is tanúi leszünk a felnőttek hibáinak, tragédiáinak. Hogy ki kérte? Talán senki, de tudattalanul is azt a mintát visszük...

bővebben
Clara Dupont-Monod – Egy közülünk

Clara Dupont-Monod – Egy közülünk

„(…) az embert a hely, ahová születik, legalább annyira meghatározza, mint a család, amely körülveszi.”         Mit is jelent pontosan a tökéletes kifejezés? Teszem fel sokadszorra is a kérdést. Az átlag meglátás szerint a tökéletes olyan hibáktól vagy hiányosságoktól mentes (pl. állapot); minden tekintetben teljes és hibák nélküli, amiben hiánytalanul benne van minden, aminek benne kell lennie, és nincs benne semmi olyan, aminek nem kellene ott lennie. Azt mondhatnám ezt értem, de ez vajon az emberre is átruházható –e? Én úgy gondolom, hogy ez a fogalom függ a személytől vagy helyzettől, hiszen ahány ember, annyi meglátás és nézet. Mindig az az aktuális tökéletes, amit...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – Poroló

  „A csillagok előtt minek szégyenkeznék?”     Mindannyiunknak van egy bizonyos transzgenerációs öröksége. Kinek tele szép emlékekkel, de sokunknak törött üvegekkel, sírással, sötétséggel. Az idő otthagyja nyomát az emberi lelkeken, de a családi album felnyitásával minden emlék – legyen bármilyen halovány is – új köntöst kap, és ismét életre kél. Újra halljuk nagyanyánk zsörtölődését a konyhából, nagyapánk pipájának illatát érezzük orrunkban. Édesanyánk meleg ölelő karjait véljük magunkon tudni, míg édesapánk fütyörészése hallatszik át a falakon. Emlékek, amelyek akaratlanul is felszínre törnek, és bár nem mind szép vagy fényes, mint egy letisztított üveggolyó, mégis, csak a...

bővebben

Angela Murinai – 10 okom a haragra

  „Minden ember vágyik arra, hogy hatalma legyen. Elsősorban a saját élete fölött, ez egyetemes jogunk, ám vannak olyanok, akik mások fölött is szeretnek hatalmat gyakorolni. Ettől erősnek gondolják magukat, különbnek azoknál, akikkel rendelkezhetnek.”   A patriarchális társadalom egy fogalom, amelyről tudjuk, hogy létezik – hiszen benne élünk – mégis a köztudatban csupán egy közhely, amelynek hallatán csak igen kevés emberben kondul meg az a bizonyos vészharag. Pedig ennek a fogalomnak súlyos következményei, talán fogalmazhatnék úgy is, hogy fullasztó elvárásai vannak az átlagemberre nézve, hiszen megkülönbözteti a nőt és a férfit, mint fajunk két létfenntartó nemét....

bővebben

Szerb Antal – A Pendragon legenda

   “- Van valami ősi bölcsesség, valami ős-kinyilatkoztatás, amelynek minden emberi tudomány csak a higítása – mondta csendesen. – Amit az emberek elfelejtettek abban a mértékben, amint növekedett a képességük, hogy racionálisan gondolkozzanak. - Igen – mondtam -, ez ma már csaknem tudományos igazság. Minden nép mitológiája egy törvénymondó bölccsel kezdődik: Hamurabbi Egyiptomban, Hermes Trismegistos Egyiptomban… - És minden nagy gondolkozó úgy tudta, hogy az igazságot valahonnan messziről, ősidőkből kapták az emberek. Gondoljon Platón Atlantis-meséjére a Timaiosban…Volt egy világ, egy nagy-nagy sziget, ami a tenger alá süllyedt. Innen hozdták magukkal a titkokat az egyiptomi papok....

bővebben

Marceline Loridan-Ivens – És te nem jöttél vissza

  „A túlélés érzéketlenné tesz mások könnye iránt. Különben belefulladnánk.”   Ritkán veszek kézbe szinte egymás után hasonló témakörben íródott könyveket, ugyanis nem szeretek egy zsánerben megrekedni és a sokszínűség nagyon jót szokott tenni olvasói lelkemnek, most mégis úgy éreztem, hogy ennek a kiadványnak most jött el az ideje. Igen rövid, hiszen a maga százhuszonhat oldalával egy óra alatt kiolvasható, számomra mégis több napig tartott. Nagyon sokszor éreztem azt a bizonyos mély szomorúságot és egy erős szorongást, amely arra kényszerített, hogy félretegyem és megemésszem az olvasottakat. Hogy miről szól a kötet? Erről lentebb részletesebben is mesélek, de előtte egy percig...

bővebben

Kiss Judit Ágnes – Babaróka kövecskéi

  „A jó orvos sikere, ha többé nem látja a betegét.”         Azt hiszem, hogy már nem érdemes meglepődnöm azon a tényen, miszerint a mai gyermekeknek szóló mesék alkalmazkodnak az aktuális eseményekhez, legyen szó egy világjárványból adódó pandémiáról, munkanélküliségről, vagy ha kistestvér születik a családban. Természetesen fontos témakörökről van szó, amelyeket a meséken keresztül könnyebben megérthetnek a kisebbek, mégis meglepő hatással volt rám először. Kiss Judit Ágnes egy igazán sokrétű szerző, hiszen számos mesét álmodott meg a kisebbeknek, sőt az ifjúságnak és a felnőtteknek is egyaránt. Könyvei többnyire fontos tematikákat dolgoznak fel, amelyek a megszólított korosztálynak...

bővebben

Dér Adrienn – Egy jeti lakik a pincénkben

  „Drágám, ezentúl te sem kapsz párnát a fejed alá, még van hajad bőven.”           Azt hiszem, hogy most egy nagyon szokatlan értékelést fogok írni, ugyanis ez a történet maga az őrület, pedig kivételesen komolyan álltam neki az olvasásnak, de rá kellett, hogy döbbenjek felesleges volt. Már az első sorától kezdve megadta az alaphangulatot és szerencsére ez az érzés végig kísért az utolsó mondatig. Hogy miről is van szó igazából? Nos, ezt fedezzük most fel együtt, hátha a bejegyzés végére rájövünk, nem igaz? Dér Adrienn szerző nevét még 2019-ben a szívembe zártam, elvégre akkor debütáló A kaszabmanó című kötetével elérte nálam, hogy rögtön első olvasásom után kedvenc könyveim...

bővebben

Egy igazi Főnix a porlepte történelmi palettáról – Interjú Kristin M. Furrier írónővel

Az utóbbi időben igazán szerencsésnek érezhetem magam, hiszen csupa olyan könyvet vehettem kézbe, amitől több lettem vagy remekül szórakoztam általa. A szerzők palettája is igen sokrétű, elvégre legyen szó női vagy férfi alkotóról, mindig képesek voltak meglepni vagy éppen meghatni az adott könyvükkel, ezért rendkívül hálás vagyok. Mégis akadnak közöttük olyan írók is, akik képesek évről évre megújulni, sőt olyanra is van példa, aki egy korábbi stílusát frissíti fel. A mostani beszélgető partnerem is egy olyan alkotó, aki otthonosan mozog több műfajban is. Legyen szó ifjúsági, romantikus vagy éppen történelmi fikcióról, mindenhol megállja a helyét és remek történeteket álmod meg számunkra....

bővebben