John Scalzi – Állati gonosz

“- Hadd találgassak! – szólalt meg, amikor megállt előttem. – Az értelmes macska egy kicsit sok. Némán meredtem fel rá. Ezt igennek vette, mert hát természetesen az is volt. – Ha ettől jobban érzi magát, én is ugyanígy éreztem, amikor először találkoztam egy ilyennel. – A macskám gépel, és saját háza van – válaszoltam. – Igen. – És maga tudta. – Igen. – És mikor akart felvilágosítani arról, hogy a macskámnak van egy háza? – A ház igazából a nagybátyja egyik ingatlancége tulajdonában van. És lényegében egy airbnb. Jó álca egy látszólag üres háznak egy elegáns környéken. – De gépelni tényleg gépel – mondtam. – Ja, igen. Azt tényleg ő csinálja. – Hogyan? – A rövid válasz a “génmanipuláció.” A...

bővebben

Koppány Tímea – Ködcsempész

„Higgy, és megadatik. Vagyis, ha nem hiszek, akkor nem adatik meg?” Mit ne mondjak, cseppet ki vagyok borulva, de nem is kell ezen csodálkozni, hiszen nem olyan régen fejeztem be a mostani olvasmányomat. Zaklatottságom oka nem is lehetne más, mint az, hogy a kedves szerző „beletiport” a lelkembe és még volt bőr a képén egy olyan befejezéssel zárni a regényt, amitől égnek állt a hajam. Mit tehet az olvasó, ha háborgó lelkére nincsen gyógyír? Talán semmit. Én mégis megkísérlem a lehetetlent és szavakba öntőm bánatomat. Elsőre érdemes tudni, hogy a könyv születésének körülményeiről vajmi kevés ismeretem van még, ellenben az írónőt már volt szerencsém közelebbről „megismerni” elvégre...

bővebben

Anthony Burgess – Gépnarancs

“Rendben, fiúk, akkor most megmutatjuk neki, hogy mi is ismerjük a törvényt, de a törvény ismerete nem minden.” Mi az emberi létezés meghatározó princípiuma? Az erőszak? A döntési szabadság? A folyamatos változásra és megújulásra való képesség? Hol húzódik a határvonal a társadalmi jó és rossz között? Lehet-e jó a szükséges rossz? Szolgál-e közösségi érdeket a “rosszak” bekényszerítése a “jók” táborába? Anthony Burgess - Gépnarancs című novellája 1962-ben íródott és a megjelenését követő évtizedekben bevonult az angol irodalom halhatatlan klasszikusai közé. Több adaptáció is készült belőle, ezek közül talán a legismertebb Stanley Kubrick 1971-ben született igen megosztó...

bővebben

Tarja Kauppinen – A nép igazsága

„Ami népszerű, tetszetős és közkedvelt, korántsem biztos, hogy egyúttal üdvös is.” Oh, te jó ég! Ezzel a gondolattal hagytam abba a mostani könyv olvasását és bizony ezt az értékelést már tízszer átírtam. Elsődlegesen azért, mert mindig eszembe jutott még egy – egy információ „morzsa”, amit úgy éreztem hozzá kellett, hogy írjak ehhez az értékelésemhez. De először is szeretném megköszönni a könyvet, mely utazókönyvként került hozzám. Hálás vagyok azért, hogy olvashattam és sok értékes gondolattal gyarapodhattam. Köszönöm! Tarja Kauppinen írónőt a moly. hu oldalról „ismerem”. Lassan három éve is megvan, hogy aktívan olvasom könyves véleményezéseit, követem lelkesen sport...

bővebben

Suzanne Collins – Énekesmadarak és kígyók balladája

Nem gondoltam az első három rész után, hogy ez egy nehéz olvasmány lesz. Azt hittem ez egy ömlengős kis sztori lesz arról, hogy Snow elnök igazából egy csodálatos, szent ember, akit csalódás ért és ezért lett Panem legnagyobb szemétládája, de nem. Sőt, éppen ellenkezőleg. Coriolanus Snow a kezdetektől egy becsvágyó, beképzelt, végtelenül önző karakter. Éppen ettől vált hitelessé számomra. Pontosan olyan, mint amilyennek egy ilyen embernek lennie kell. Nincsenek ráerőszakolva olyan tulajdonságok, amik miatt majd imádni fogja az olvasó, egyszerűen olyan személyisége van, amilyen személyiség alkalmas egy ilyen undorító pozíció betöltésére. Megkockáztatom, hogy ha az egész...

bővebben