Nagy-Miklós Péter – Anyák népe

„Egy gyerek nézőpontjából viszont a kis dolgok is nagynak számítanak […].” Kérem szépen, ezekért a történetekért vallom a mai napig is azt, hogy magyar szerzőtől olvasni nemcsak bátorság, hanem kötelesség is bizonyos mértékben. Megértem persze azon olvasókat is, akik azt vallják, hogy a hazai könyvek közül sok az „elcsúszott”, de amikor ilyen kincsekre bukkanunk, akkor szerintem eltörpülnek azon olvasási élmények, amelyek zsákutcába vezettek. Először is állítom, hogy ahogy nincs hibátlan ember, úgy tökéletes könyv sem létezik, ám akadnak olyan írások, amelyek első próbálkozásra is nagyot üthetnek, és erre itt a bizonyíték. Nagy-Miklós Péter a hazai rock zenei élet egyik különleges...

bővebben

Makiia Lucier – A pusztulás kora

„Néha az újrakezdés a legjobb megoldás.” Szeretem azon regényeket, amelyek hangulatilag nyomasztóan hatnak rám, ám mégis valamely könnyedebb műfajban íródtak. Ebben az esetben több kategóriát is felsorolhatnék, hiszen a fantasy-n kívül, ifjúsági és romantikus irányzat nyomait is felfedezni véltem, valamint folyamatosan jelen van a halál és a különböző bűntények sem ritkák. Itt megtalálhattam mindazon jellemzőket, amiért szívesen forgatok fantasy köteteket és bár nem a klasszikus stílust képviseli, mégis kikapcsolt és nem eresztett. Makiia Lucier újságíró, könyvtáros és nem utolsósorban író. Guamon szigetén született és nőtt fel, ami helyileg a Csendes-óceán legdélibb, a Mariana-szigetek...

bővebben

Kiss Ottó – Ég Bolt

„Vajon ki szereti jobban a virágot? Aki öntözi, hogy sokáig éljen, vagy aki vázába teszi, hogy gyönyörködjön benne?” Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy melyik könyvét szeretem jobban a szerzőnek. A kortárs verselés szabadságával élve olyan határtalanságba repíti az olvasót, ahonnan nem igazán kívánkozik vissza senki. Hétköznapi életünk gyermekszemmel majd később kamasz gondolatokkal és érvelésekkel sokkal színesebb és bizony komorabb is egyetemben. Kiss Ottó – Ég Bolt című verseskötete 2023-ban jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A könyv illusztrációit Paulovkin Boglárka álmodta meg a számunkra. Most már minden más, hiszen felnőttebben látom a világot. A színek és a...

bővebben

Philip K. Dick – A kozmosz bábjai

“ – A régi város még mindig itt van. – Itt ám. Nem semmisült meg. Eltemették a felszín alá. Rárakódott valami réteg. Valamiféle sötét köd. Valamiféle illuzió. Azok idejöttek, és minden bevontak ezzel a fekete köddel. De az igazi város még ott van alatta. És vissza lehet hozni.” Minap kedves barátommal heves vitát folytattam egy közös emlékünk kapcsán. Meg voltam győzödve a saját forgatókönyvem igazáról az események láncolatát illetően, míg ő igyekezett engem cáfolni. Agyamban élénk emlékképek vonultak fel, amelyek tovább erősítették a hitemet és bizalmamat saját memóriámban, egészen addig, amíg vitapartnerem cáfolhatatlan bizonyítékkal nem állt elő, amely logikailag és empirikusan...

bővebben

Czernák Eszter – Ne szaladj el, csigaház!

„– Miben különbözik ez attól a rántott hústól és sült krumplitól, amit otthon eszünk? – Hát, hogy a ketchupot kagylóhéjban hozták!” Nem gondoltam volna, hogy a Panka sorozat harmadik kötetét ennyire bájosnak fogom találni, hiszen az első két rész valahogy nem talált el a lelkemig. Czernák Eszter szerző nevét először 2019-ben fedeztem fel, amikor kedvencemmé avattam A világ legjobb játszótere című mesekönyvét, amely nem a szokványos értelemben szól a gyermekekhez. Majd ezt követően szintén nagyon megkedveltem, 2020-ban olvasott Sári és Berci otthon című mesekötetét. Ezek a történetek eltérnek az átlag mesekönyvektől, de hogy miért is olyan különlegesek? Nos, az írónő sajátos stílusa...

bővebben

Karin Smirnoff – Elmentem az öcsémhez

„Azért festek, hogy megértsem a dolgokat. Csak ezért festek. Belefestem magam az emlékezet legbelső magvába.” Amikor ránézek erre a borítóra, amely Helmer Osslund – Tájkép őszi színekben című festményének egy részletét mutatja, arra gondolok, hogy bár a színek egy bizonyos melegséget árasztanak, mégis én magam legbelül megdermedek. Káosz és egységesség jellemzi a képet, ahogy magát a regényt is. Karin Smirnoff – elmentem az öcsémhez című első könyve, amely 2023-ban jelent meg a Scolar Kiadónak köszönhetően, egy olyan mélységbe csábít, amelyből nincs visszaút. Döntéseinknek súlya van, ahogy az életben is és pont ezért, mindenki a maga felelősségére vegye kézbe ezt a...

bővebben

Adaobi Tricia Nwaubani – A baobab árnyékában

„– Mindig lehet találni alkalmat arra, hogy hálát adjunk […]. A világon minden okkal történik.” Valahogy sosem szerettem naplókat olvasni és ebbe beletartoztak az ebben a formában íródott könyvek is, mivel mindig olyan érzésem támadt, hogy valami olyasmiről lesz tudomásom, amely megváltoztat lelkileg. Nos, a mostani esetre nagyon is igaznak bizonyultak a fent leírtak, mert bár nagyon érdekelt a kötet tartalma, már sosem leszek újra a régi önmagam. Ez a kijelentésem nem a drámai hatásvadászat céljából született, mind inkább abból a tényből, melynek köszönhetően még kiábrándultabban szemlélem a fejletlenebb földrészeken élők kilátástalanságát. Szomorúan veszem tudomásul, hogy a világ...

bővebben

Kiss Ottó – Csillagszedő Márió

„Van olyan reggel, ami nem hoz holnapot?” Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy család, talán kicsit átlagos, de pont ettől is különleges, ahol apa és anya sokat voltak távol, ám nagypapával jól el lehetett mulatni az időt. Persze ez az intervallum nem egy személy volt, mégis úgy gondoltam rá, mert sokszor hallottam ezt a kifejezést, hogy „öreg barátom az idő”, pedig ezt csak személyekre használjuk, úgy gondoltam. Nagypapa szerint az idő vénséges volt már, ezt onnan tudja, hogy ő még csak öreg és már gyerekkora óta ismeri. Én ezt ugyan nem teljesen értem, de amit Papi mond, az úgy is van, ezt biztosan állíthatom. A napokat szeretjük mind a ketten, mert együtt mókázni igazán...

bővebben

Barnabás Varga – Az erdő rejtekén

„[…] az összehasonlítás az ego művészete.” Nagyon szeretem a fákat, az ősi letisztult bölcseket, akik egyedül és együttesen is védenek akaratlanul is, amiért végtelen hálás vagyok. Ezek az óriások annyi ajándékot adnak számunkra, hogy elkényeztetnek minket, ám ahogy fogadjuk, vagy éppen követeljük ezeket, az már elkeserít. Ezért amikor elolvastam a fülszövegét a mostani regénynek, kétszeresen is felcsillant a szemem. Először is a fent már említettek okán, hiszen egy erdőben játszódik a cselekmény, illetve a szerző miatt is, hiszen volt már szerencsém korábbi alkotásaihoz. Varga Barnabás író nevével először 2022 telén találkoztam, amikor kézbe vettem Egydollárosok a falon című...

bővebben

Durian Sukegawa – Édes palacsinta

„Ha csak a valóságot nézzük, legszívesebben meghalnánk. Csak úgy győzhetjük le az akadályokat, hogy úgy élünk, mintha már felülemelkedtünk volna rajtuk.” Mi az élet? Tokue san szerint: ”a tapasztalatok összessége egy élet […].” Vajon igaza van, vagy csupán egy elzárt idős asszony őrült gondolatai? Bárhogyan is legyen, minden élőlény hozzátesz és kicsit el is vesz az életből, ki többet, míg mások kevesebbet, de az örök körforgás soha meg nem áll, fáradhatatlanul rója köreit, ki tudja meddig. A halálról igazán csak az tud hitelesen írni, aki maga is a közelében járt már vagy sokat gondolt rá. Hogy ebből melyik igaz jelen esetben a szerzőre, azt nem tudom, de egy keserédes történettel...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »