Mohamed Mbougar Sarr – Az emberek legtitkosabb emlékezete

„Minél szebb a látvány, annál teljesebb a borzalom. Mik vagyunk? Vérgyűrű a fény díszdobozában […].” Nehéz szavakba önteni mindazt az érzést és gondolatiságot, amelyet eme könyv hagyott hátra bennem olvasásom után. Részben meg vagyok rökönyödve, más részről viszont teljesen elbűvölt a maga naturalista üzenetével. Az ember nagyító alá kerül rassz és identitás tekintetében is, ám, hogy ki hogyan és miképpen ítéltetik meg, már egyéni. Ráadásul az irodalomhoz szóló „elégia” is egyetemben, a szó nem eredeti értelmében. Az író tükröt tart számunkra és az írás legszentebb Istenének felkínálja áldozattételként az olvasói lelket, amely a maga önzőségében egy kiáltás is az éterbe, mindarról,...

bővebben

Lantos Péter – A fiú, aki nem akart meghalni

„Látni- vagy tennivaló nélkül az idő rendkívül lassan telik.” A II. világháború alatti genocídium időszakáról mindig mély szomorúsággal olvasok, legyen az fikció vagy ismeretközlő irodalmi alkotás, ám amikor megtörtént események alapján, gyermekszemszögből kerülnek elém az „ismert” szörnyűségek, az egyenesen megrázó a számomra. Sosem tudom megérteni, hogy a „vérkorszak” hogyan is jöhetett létre, ám ahogy egyre több ilyen irodalmat veszek kézbe, annál jobban felfogom, hogy nem új keletű népirtásról beszélünk. Itt kitekintenék egy pillanatra, mert eszembe jutott, hogy tulajdonképpen Amerika felfedezése kapcsán már a világ megélt egy hasonló kegyetlen időszakot, mégsem tekintenek rá...

bővebben

N. Simon Barbara – A skorpió szíve

„– Az életben minden tanítás […]. A magány is, és az is, ha magadra hagynak […].” Ezt a könyvet tagadhatatlanul a borítója miatt rendeltem elő anno. Szerintem valami elképesztő jól össze van rakva. Valamint a fülszöveg is igen kecsegtetővé tette a regényt. Maffiás történet dark romance műfajba csomagolva, ami az esetek többségében nem hoz lázba, mert lerágott csontnak tartom, de kivételesen új oldalt fedezhettem fel. De mielőtt ebbe részletesen is belemennék, le szeretném szögezni, hogy továbbra is úgy gondolom, egy mindenre elvetemült férfi a valóságban nem fog szelíd báránnyá változni egyetlen nő kedvéért sem. Ezektől az álomképektől a hideg ráz és romantikusnak sem találom. Ehhez...

bővebben

Donatella Di Pietrantonio – Anyám, a folyó

„Ilyenek az emlékek is, könnyen elvesznek, ha valami megzavarja őket, mielőtt a raktárba kerülnének.” Rövidsége ellenére a mostani regény nagyon tartalmasnak bizonyult, hiszen mindazon által, hogy egy anya-lánya kapcsolat töredékeit próbáljuk összefoltozni, megismerkedünk egy olasz család mindennapi életével is. Főszereplőnk egy 47 éves nő, aki demenciában szenvedő édesanyját ápolja a hétköznapokban. Mivel a viszonyuk koránt sem mondható felhőtlennek ezért számos alkalommal csupán a kötelességtudat hajtja és a vágy, hogy hátha kap némi magyarázatot a múlt nagy kérdéseire, amikor felmenője tiszta pillanatait éli meg. Ám a napok meséléssel telnek, egyik a másik után, ahogy egy...

bővebben

Elif Shafak – Muskátli

„– Ne szomorkodj, még a legjobb tanulók is kapnak néha rossz jegyet! Néha még a legokosabbak is meglepődnek. Őseink azt mondták, hogy mindenkinél van jobb.” El nem tudtam volna képzelni, hogy ennek a kissé furcsa, virághoz köthető címnek milyen erős varázsereje van. Talán elsőre furcsának fog tűnni ez a kijelentésem, de valóban így gondolom. A muskátli növény a szüleim kertjében szép a maga nemében, de lánynévként kissé szokatlan választásnak bizonyult első hallásra, ám belegondolva már annyi féle virágnév létezik, hogy ez is beleilleszkedik a sorba. Persze a cím kis főhősünk nevét takarja, aki nem is szereti, hogy így hívják. „Nem helyes, hogy az ember nem szólhat bele abba,...

bővebben

Berg Judit – Két kis dínó a Holdon

„– Nem ellenségek, versenytársak […]. A nagyhatalmak, a politikusok lehet, hogy háborúznak egymással, de az egyszerű emberek békére vágynak.” Berg Judit írónő könyvei általában szórakoztatóak és mindig egy fontos vagy érdekes témakör köré építi történeteit. Olvastam a szerzőnő tollából számos olyan kiadványt, amelyek nagyon tetszettek, például az ifjúságnak szánt A négy madár titka vagy éppen a kisebbeknek szóló Maszat, Sári esetleg Lengemesék című sorozatok könyvei. Az alkotóról elmondható, hogy változatos stílusban, ám mindig remek humorral meséli el történeteit. Jelen esetben a Két kis dínó a Holdon című meseregényét vettem kézbe, amely a Trikó és Nyamm sorozat immáron nyolcadik...

bővebben

Ray Nayler – Mamutrezervátum

„- Folyton a terminálomért nyúlok – szólalt meg. – Folyton meg akarom nyitni a Kommodifit, hogy megnézzem a piaci árakat. Mindig elfelejtem, hogy nincs nálam. Függőséget okoznak ezek a dolgok. – A piac? – A terminálok. De igen. Azt hiszem, a piac is. Szvjatoszlav tekintete a látóhatár felé vándorolt. Egész nap a magaslatokat, kurgánokat fürkészte, hátha elmozdultak – elcammogtak a helyükről. – Nézd, ezek nem tigrisek – folytatta Mjuszena, mintha olvasott volna a gondolataiban. – Nem követnek minket a fűben rejtőzve. Ezek nagyok, lassúak, és elég könnyű vadászni rájuk. Prédák, nem ragadozók. Nem véletlenül haltak ki. Az öszvér áthelyezte a testsúlyát, mintha élő lenne. A félköríves...

bővebben

Jeaniene Frost – Első lobbanás

„[…] semmi sem kapcsol össze jobban két embert, mint a halál.” Hogyan is tudnám megfelelően kifejezni mindazon érzéseimet és gondolataimat, amelyet a mostani olvasmányom hagyott bennem! Talán kezdeném azzal a ténnyel, hogy most bizonyosodott be, mennyit is változott az elmúlt években ízlésem. Régebben biztos, hogy kedvencként öleltem volna magamhoz eme kötetet és alig vártam volna, hogy a következő kiadványt is kezembe vehessem, elvégre Az éjszaka hercege című sorozat első regényét olvastam. Jeaniene Frost írónő másik sorozatának szintén első regényéhez (Félúton a sírhoz) már volt szerencsém, de sajnos túl sokat vártam attól a könyvtől is és igen keveset kaptam. Ez kedvemet szegte...

bővebben

Rick McIntyre – Egy farkas diadalútja

„Farkasnak lenni azt jelenti: elszántan próbálkozol a végső sikerig, és teljesen mindegy, hányszor buksz el közben.” Mondhatni szinte azonnal előrendeltem ezt a könyvet, ahogy megláttam a megjelenő kiadványok listáján. Nem tagadom, hogy erősen vonzódom a ragadozókhoz, köztük a farkasokhoz is. Bár nem mondanám kedvenc állatomnak, mégis kimondottan érdekel az életük, viselkedéskultúrájuk. Tisztelem a falka hierarchikus rendszerét, ahogy gondozzák utódaikat, valamint a csapatban, jól szervezetten való vadászatokat is. Ezek ismeretében már valószínűleg érhető, hogy miért is reagálok ilyen izgatottan olyan könyvek megjelenésére, amelyek velük foglalkoznak. Az Egy farkas diadalútja című...

bővebben

Kertész Erzsi – Zsebaljai időjárók

„– Tudjátok, szerintem ez is öröm […]. Csak nagyon-nagyon-nagyon csendes. Mert ha nyugodtak és békések vagyunk, akkor, azt hiszem, titkon és csendben örülünk.” A fenti idézet szerintem csodálatos és nagyon igaz. Pontosan ezt érzem abban a ritka, de annál értékesebb időszakomban, amikor üres vagyok, és befelé figyelek. Örülök, hogy számomra is megadatik az a különleges pillanat, hogy rendben vagyok ott bent. Kertész Erzsi számomra egy igencsak sokoldalú szerző őszintén bevallom, hiszen számos gyermek- és ifjúsági regényt álmodott meg az utókor számára. Nagyon sok könyvét olvashattam az évek alatt és személyes kedvenceim egyikeként tartom számon Mindig másnap című regényét. Az...

bővebben

« Régebbi bejegyzések