Sokszor próbálkozom egy író több alkotásával is, ugyanis attól, hogy egy nem tetszett, még egyáltalán nem biztos, hogy minden könyvéről ilyen vélemény alakulna ki bennem. Acsai Roland neve tavaly került elém, mikor egy véletlen vásárlásom alkalmával megvettem az egyik alkotását. Sajnos az akkori olvasmányi élményem nem volt túl pozitív, de szerencsére idén ezt megcáfolta a Csonthavazás című kisregénye. Mivel nagyon tetszett ez az alkotás úgy éreztem egy interjú keretén belül ti is szívesen megismerkednétek az író sokrétűségével. Vágjunk is bele. Először is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Kérem, mutatkozzon be a kedves olvasóknak pár mondatban! Hogy vált Önből író és fordító? ...
Nagy Eszter – Tóth Gergely – Örök tűz
„Visszapörgeted az eseményeket a kezdetektől. Onnantól, hogy felkeltél és magadhoz vetted azt a tárgyat, s ha legyőződ magadban a kétségbeesést, kitisztul elméd és képessé válsz odafigyelve gondolkodni. Ez igaz az életünkre is. Már a történések elején ott a válasz mindenre, csak észre kell venni!” Erre a könyvre egy másik munkám alkalmával figyeltem fel, de igazán azért vettem meg, mert Rómáról keveset olvastam eddig és szerettem volna a tudásomat bővíteni. Annak kimondottan örültem, hogy nem félpucér férfi látható a borítón. Sokkal szebb és érdekesebb ezzel a képpel és kimondottan tetszik, hogy letükrözi egy fontos momentumát a történetnek. Nagy Eszter írónőtől még tavaly volt...
„Egyszer, az egyik órám alatt észrevettem, hogy egy lány a pad alatt olvas. Elvettem tőle a könyvet, a Szent Domonkos kertje volt..”- Interjú Sipos Gergő íróval
Történelmi fikciót sokan írnak, de olyan történetet már kevesen, amire még majd egy hónappal az olvasásom után is többször gondolok, és bizony újra olvasnám. Sipos Gergő munkásságát, bár eddig nem ismertem, most nagyon örültem, hogy utazókönyvként olvashattam Hiram koporsója című művét, hiszen egy új ígéretes íróval és egy kedvenc történettel szélesíthettem az olvasási repertoáromat. Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet és egy beszélgetés keretein belül válaszolsz a kérdéseimre! Vágjunk is bele! Kérlek, mesélj magadról! Hogy kezdődött az írói pályafutásod és mikor szerettél bele az írásba? Lassan, de biztosan haladok a harminckilencedik születésnapom felé és a mögöttem hagyott...
” Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk, mert ez határozza meg azt, hogy merre tartunk..”- Interjú Szanyi Ildikó írónővel
A mai interjúalanyom számomra egy nagyon különleges alkotó. Ugyanis nem rég volt szerencsém olvasni a Nem ezt ígérték című novelláskötetét és majdnem minden alkotása hozzám beszélt, „nekem” íródott. Nagyon különleges és szívbe markoló élethelyzetekkel találkoztam olvasásom folyamán és sokszor úgy éreztem, hogy ezt ismerem, vagy tudomásom van róla. Aki ennyire közel tudja hozni múlt és jelen, halál és élet fogalmát műveiben, arról mindenképpen szeretnék több információt megtudni. Remélem ti is így vagytok vele! Erről és még sok érdekességről kérdeztem Szanyi Ildikó írónőt! Tartsatok velem! Kérlek, mutatkozz be a kedves olvasóknak! Mióta írsz, és milyen érzésekkel állsz neki az...
„A sci-fit gyerekkorom óta szeretem..”- A 2020-as év egyik legnagyobb meglepetése és a Szárazság című regény megálmodója, interjú Rojik Tamás íróval
Sok jó írót ismertem meg az elmúlt pár évben, amiért nagyon hálás vagyok. Rojik Tamás írói pályafutása számomra nagyon érdekes, hiszen első alkalommal még 2018-ban találkoztam a nevével, igaz akkor „szerelembe” is estem. Hiszen két olyan könyvét olvashattam, amikről a mai napig nagyon szívesen beszélek. Az idei olvasásom egyik kiemelkedő élményét szintén az írótól gyűjtöttem be. A Szárazság egy fiatalokról szóló disztópia, mely elevenségével bizony még velem is elhitette, hogy a leírtak velünk is megtörténhetnek. Ezért nagyon köszönöm, hogy elvállalta az interjú felkérésemet! Az idei könyvéről és sok más érdekességről fogom kérdezni! Vágjunk is bele! Kérlek, mesélj kicsit magadról! Hogy...
Amélie Nothomb – Szíved gyötörd
„A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ugyanígy a legaljasabb szándékokból is születhet őszinte öröm.” Először is szeretném megköszönni az Európa Kiadónak, hogy megjelent ez a könyv náluk. Nélkületek nem ismertem volna meg ezt a könyvet és nem indít el egy komoly életváltozás felé. De erről később. Azt hiszem, hogy mindenki életében vannak olyan könyvek, melyek olvasás után velünk maradnak, -hol meggyötörnek, hol felemelnek-, de minden nap, ha csak kicsit is, de gondoltunk rájuk, velünk vannak. Számomra ezt az értékelést most picit nehezebben ment megírni, mint eddig bármelyiket is. Hosszú idő óta először ez az első olyan regény, amit az elejétől a végéig megsirattam....
Afonso Cruz – Időtlen napló
Számos olyan könyv jelenik meg, amit igazán nem tudunk behatárolni témakörileg. Persze van egy adott témája, de nem tartozik egyik kimondott fő tematika alá sem. Az ilyen alkotások többnyire idegen érzettel párosulnak, hiszen nincs egy kerete ahová helyezhetnénk, kicsit talán a „hontalan” érzést jelentheti. A mostani értékelésem is egy ilyen kötetről szól. Az időtlen napló egy fiatal kis lélek mindennapjait meséli el, illetve ha pontos akarok lenni, akkor nagyjából egy év egy-egy napjának apró meglátásait, pillanatnyi érzéseit és eseményeit ismerhetjük meg. Ahogy a fülszövegből is megtudhatjuk, nem egy átlagos naplóról van szó, leginkább impressziókkal, a társadalmi és természeti...
Anna Woltz – Gipsz, avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világot
Vannak pillanatok az életünk folyamán, amikor semmi sem akar sikerülni. Különösen akkor nem, ha éppen elváltak a szüleink, túltengenek bennünk a pubertáskori hormonok és éppen mindenre és mindenkire haragszunk. Nincs ezzel másként ennek a kötetnek a főhősnője sem. Szegény Felicia dühös az egész világra. Édesanyja éppen a legnagyobb ellensége, az édesapja egy két lábon járó szerencsétlenség, és még ott a húga is, akivel bár jó viszonyt ápol, mégis „miatta” szenved balesetet. Így kezdődik ez a csepp kötet. Hiába 168 oldal, egy egész életnyi gond és kalamajka megtalálható a lapjain. Tulajdonképpen az egész történet nagyjából 24 órát ölel fel, mégis oly sok minden történik,...
Lipták Ildikó – Csak neked akartunk jót
Nem is olyan régen hallottam egy igen érdekes meglátást, miszerint: a gyermekkor egy olyan börtön, ahol mindenki letölti a kiszabott büntetését. Nincs helye fellebbezésnek vagy enyhítő ítéletnek. Lehet morbid a maga nemében ez a meglátás, de bizony nem egy esetben megállja a helyét sajnos. Milyen érdekes az élet, hiszen a legtöbbször azt halljuk a felnőttektől gyermekként, hogy addig élvezd ki az ifjúságodat, amíg teheted! Máskor pedig felnőtt emberek mondják, bárcsak újra gyermek lehetnék! Ezzel a két megfogalmazással önmagában nem lenne probléma, kivéve akkor, ha ez az időszak nem is olyan felhőtlen, és itt elsődlegesen a külső körülményekről, sem mint a pubertáskori hormon...
Váczi István – Kapitány voltam
„Ezzel kapcsolatban én magam azt szoktam mondani, hogy én nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Aki ezt még nem élte meg, annak szívből kívánom, legyen része benne. Aki pedig ezt már megtapasztalta, az tudja, hogy a kutya családtag.” Azt hiszem ritkán látni nálam, hogy egy könyvet majd egy hónapig olvasok. De ebben az esetben kénytelen voltam, mivel minden nap két történetet tudtam befogadni és szépen beosztottam az olvasásokat. Elsődlegesen azért tettem, hogy helyén tudjam kezelni a leírtakat, - igen, kicsit előítéletekkel vettem kézbe-, viszont nagyon kellemesen csalódtam. De erről majd később. A mostani kötet még az én széles körű olvasottságomhoz mérten is egy...