„A nap felkel, majd lenyugszik, felkel, majd lenyugszik, végigkergeti az árnyékokat a padlón, az asztalon, a falakon. Az egyik oldalon lévő ablakokat eső, a másikon lévőket sós vízpermet mossa. Napok telnek el. Hetek. Hónapok. Évek.” Egy rózsaszín színű borító vajon mire emlékezteti az embert? Talán egy idilli pillanat kiragadására vagy csupán egy kellemes, kissé talán melankolikus életképre? Nos, valószínű, hogy amikor erre a borítóra esik a tekintetünk nem arra fogunk gondolni, hogy a könyv olyan tematikákat boncolgat, amelyek a pusztulásról, az emberi faj rombolásának tetemeiről ad ismertetést vagy éppen a múlt hibáinak következményeivel szembesít, tehát olyan információkkal...
