„Hullám Légy, mint a tenger, hibád, mint homok: próbáld tisztára mosni.” Már megszokhattam volna igazán, hogy bizonyos szerzők, -akiktől már volt szerencsém korábban olvasni- nem tudnak rosszat alkotni, vagy csak nagyon ritkán. Gondolok itt elsődlegesen a stílusra, a mondanivalóság különböző formáira és arra a bizonyos emocionális többletre, amelyek olvasáskor előtőrnek bennem és nem eresztenek. Ilyen sokszínűséggel ritkábban találkozom, mint szeretném, de ha eljön a pillanat, nagyon tudom becsülni, ahogy tettem most is. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam a könyvet. Köszönöm. Szöllősi Bernadett- Szív-garzon című verseskötete...
Rímfaragók
Fábián István – Némulat
„Aki fontos, az se fontos, csak aki elmegy, az a pontos. Ami számít, az se számít. Torzónk jut a fel- támadásig.” Fábián István költő nevét valószínű nem kell bemutatnom lassan, de ha egy kifejezéssel kellene jellemeznem, akkor az örök megújuló nevet választanám. Persze ez a nézetem csak abból merítkezik, amit eddig megismertem munkásságából, legyen az a költészet vagy a grafika világa. Elsődlegesen nem ezért rajongok alkotói tevékenységéért, de mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy megajándékozott ezzel a példánnyal. Köszönöm szépen. Fábián István – Némulat című verseskötete 1990-ben jelent meg a Szépirodalomi Kiadó...
Fábián István – Mohai V. Lajos – Kettős:pont
„A jelen mindig állandóbb, pontosabb a múltnál, ebbe az egyedüllétbe nem sétálhat be akárki. Mégis, ami elmúlt, az már levált önzésünkről, szeretetről, szerelemről.” Nem hittem volna, hogy ennyi ideig fog tartani egy könyv lelki feldolgozása, de bizony ezt a csepp kötetet majd három hónapja olvasom, újra és újra. Ennek elsődleges okai a két szerző egymásról alkotott nézetei, költeményeik mélyebb elemzései és az együttes hatás megfelelő befogadása, amely több elmélyülési időt vett igénybe. Ezektől függetlenül senki se vonjon le semmilyen téves konzekvenciát, hiszen a szerzők külön-külön is figyelemre méltóak, együttesen pedig lehengerlőek. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném...
Halmosi Sándor – Neretva
„Szörnyetegek vagyunk. Vemhes vaddisznón ülünk és szelfizünk. Fehér a fogunk. Minden gyalázatunknak mi adunk nevet.” Már nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, ugyanis a Gondolat Kiadónak köszönhetően egy pár hónappal ezelőtt volt szerencsém olvasni az alkotó Napszálkák című kötetét, amely a mostani verseskötet első része. Akkor nagyon megkedveltem a szerző stílusát, elgondolkodtató sorait és legfőképpen azt a mély emocionális töltetet, amelyet át kívánt adni olvasójának. Tehát a fent említett várakozással rendeltem meg a könyvet és szaladtam is boltba, hogy kézbe vehessem minél előbb. Ráadásul már az első perctől „régi ismerősként” gondoltam a...
Péri Györgyi – Minden más
„Légy önmagad! Mindenki más már foglalt! (Gilbert Perreira)” Ha létezik olvasó és történet között szerelem, akkor én most átéltem ezt a csodát, hiszen már ahogy kézbe vettem éreztem egy bizonyos vonzást. De mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni az írónőnek, hogy megírta ezt a könyvet. Köszönöm. Péri Györgyi szerzővel már megismerkedtem egy pár hónappal ezelőtt, amikor volt szerencsém olvasni első regényét, Aki hétszer született címmel. Erről az értékelést itt tudod megtekinteni. Bevallom őszintén, akkor már sejtettem, hogy olyan szerzővel „ismerkedem”, akiről biztosan állíthatom, hogy nekem írja a történeteit és igazam is lett. Minden más című könyve 2021...
Ágoston Tamás – A visszaalvás művészete
„Szeretem a felhőket. A madarakat. A csillagokat. Szeretek mindent, ami könnyű. Én nehéz vagyok. Nem hibáztatok senkit ezért. A könnyűség adomány, mint a szél, amely a tenyeremből eszik.” Vannak bizonyos könyvek, amelyek elemi erővel csapódnak az olvasó lelkébe, és nem eresztik még hosszú idő után sem, pedig az idő koptatná az emlékeket. De mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm szépen. Ágoston Tamás nevével bevallom most találkoztam először, mégis régi ismerősként köszöntöttem olvasásom folyamán. A szerző mondanivalóját olyan erős, mély jelentéssel fűszerezte meg, hogy a legtaglózás...
Amanda Lovelace – Amikor a hercegnő menti meg önmagát
„a boldogságod előbbre való mindenki más boldogságánál - az „önbecsülés” valódi jelentése.” Nagyon szeretem az olyan könyveket, amik valamilyen külsőség alapján fel tudják hívni magukra a figyelmemet, hiszen mint kreatív művészlélek számomra elengedhetetlen, hogy egy apró mozzanat elcsábítson vagy megfogjon magának. Ennek a kötetnek, melyet most értékelni kívánok, megvan az a bája, mely alapján éreztem azt a bizonyos vonzást. Bár végül ajándékba kaptam egy nagyon szeretett barátnőmtől, amit itt is köszönök, mégis jó volt levonni ezt a konzekvenciát. Amanda Lovelace egy bestselleres amerikai költő, aki a Tumblr és az Instagram oldalakon posztolt költészete révén vált híressé....
Fabó Kinga – Bebáboz
„Ínséges időkben meghajlik a lélek. Szép álomutamra enged. Átlendít a transzba. Gerjed és magába öl. Akár a tükör. Addig mint élő pillangó vergődöm egy gombostűre szúrva. Az emlékemet nincsen kire hagynom.” Nagyon ritka az az alkotás, melynél nem tudom eldönteni, hogy tetszett vagy sem első olvasás után, de a mostani értékelésemben szereplő kötet azon kevesek egyike, amelyet közel fél évig „ízlelgettem” és összesen hatszor vettem kézbe. Megküzdöttem vele, de most már úgy érzem, hogy értem és nagyon megrendített. Makacsságom és kitartásom immáron győztesként emelt ki ebből a háborúból, melyet én és a költő tudattalanul vívtunk meg egymással. De erről kicsit...
Sütő Csaba András – jönnek a házak
Őszintén szólva cseppet meg vagyok zavarodva, ugyanis sokféle verseskötettel találkoztam már, de a mostani értékelésem alanya bizony eltér az eddigiektől. Mielőtt részletesen kifejteném ezt, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak a könyvet. Köszönöm. Mint fent említettem, elmondhatom magamról azt, hogy az utóbbi pár évben abban a szerencsében volt részem, hogy több hazai és külföldi költő munkáját vehettem kézbe. A legtöbb esetben ismeretlen szerzőkről van szó, akikkel akkor találkoztam először és függetlenül attól, hogy milyen vélemény alakult ki bennem alkotásaikról, mégis örömmel tölt el ez a gondolat és tudat, mert minden alkotó után úgy éreztem, hogy több lettem....
Erberling Judit – Vers a tengerben
„Hamis minden, mit szívembe ragasztasz, én voltam a hóhér, mégis engem akasztasz.” Valamikor évekkel ezelőtt megismertem egy fiatal lányt, aki tele volt élettel, sokat nevetett és mindig azt mondta ki, amit az én szívem is sugallt. Ennek a hölgyeménynek számos előnye volt őszintesége mellett, többek között, hogy csodálatos gondolataival örvendeztette meg olvasóit. Hasonlóan hozzám is bloggerként tevékenykedik és egy különleges oldal tagja a mai napig is, de mint kiderült, a szavakkal másképpen is tud bánni. Verset írni sokan tudnak, viszont szívhez szóló üzeneteket küldeni általa már igen kevesen. A mostani értékelésem írónőjéről meséltem fentebb és bár nem vagyok...
