KÖNYVELVONÓ

Rímfaragók

Ferger Annamária – Néma ölelés

  „Elég egy kis papír s egy kis gyufa, Ezekből egy pici tűz, melynek parazsa Magasba száll. A szikra életet ad a tűznek, A tűz pedig fészket készít a meleg reménynek. Ne félj tüzet rakni, hisz’ álmodni sem fél az ember, S bár az árnyékok mindig a háttérben lesznek, Szemedet a lángokra vesd, abból gyűjts erőt: Így alakíthatod könnyedén a reményteljes jövőt.”       Évek óta nagy figyelmet fordítok a versek és haikuk szerzőire és most ismételten ráléptem erre az ingoványos útra. A mai kortárs szerzők érzelmeit tapasztalataim szerint még nehezebb értelmezni és tulajdonképpen többszöri olvasásukat követően is mindig fedezek fel újdonságot egy adott mű tekintetében. Ez a méltatásom jelen...

bővebben

Bank Eszter Katalin – Ovsepian-Pataki Bianka – Diana Soto – Tóth Győző (szerk.) – À la carte Poetica

„Keverd mondatokká, szenvedéllyel szórjad, áradjon belőled, adj hitet a szónak!”     Mitől különleges egy több szerzős verseskötet és vajon miért kell másképpen olvasni, mint általában tennénk? Ezt a kérdést már annyiszor feltettem magamnak, hogy elmondani nem tudom, mégis minden antológia kézbevételekor felszínre tör bennem. Több szerzős alkotással nem először találkozom, hiszen csak idén ez a harmadik ilyen eset, ellenben verseskötetek terén már elenyésző ez a szám. Különösen akkor, ha egy igen gusztusos formában tálalják az olvasó elé! Az À ​la carte Poetica már jelentésében is igen különleges, hiszen nyersen, köznyelven étlapról választott költeményt fejez ki. Ez az önmagában is...

bővebben

Körtvélyessy Magda – Kettős párhuzam

  „Minden búcsúzás elmúlás is egyben, s minden elválás egy kicsinyke halál, hullócsillag a világegyetemben, amely új pályára többé már nem állt.”         Azt hiszem most először életemben találkoztam olyan alkotással, amely valamilyen formában hozzám köthető. Ennek a könyvnek a megszületésénél nem voltam ugyan jelen, de ahogy mondani szokták a vér nem válik vízzé és ebben az esetben ez nagyon igaz. Ez az értékelés merőben más lesz, mint átlagban, elvégre inkább egy tiszteletbeli megemlékezés, sem mint kritika. Szeretnék tisztelegni egy számomra fontos személy emléke iránt és csak remélem, hogy mások érdeklődését is felkeltem a kötet iránt.   Körtvélyessy Magda festőművész, költő...

bővebben

Szöllősi Bernadett – Egy lélek margójára

„Sziromról gördülő harmatcsepp- lám, így hullajt könnyet egy virág.”         Amikor ismerkedem egy szerző munkásságával, mindig három szempontot veszek figyelembe. Az első, hogy milyen korosztálynak és mely műfajban alkotta meg könyvét. A második, hogy mennyire egyedi vagy milyen szinten újító az adott témát tekintve. A harmadik pedig egy bizonyos fejlődési szakasz, amely arra hivatott, hogy évről évre, könyvről-könyvre, mennyire képes változni, netán mások véleményét megfogadva feljebb emelkedni a szárnyait próbálgatva. Ezért először nehezteltem a mostani alkotóra, hogy egy bizonyos megszokott színvonal után, hogy lehet visszafele haladni, mikor rájöttem, hogy elfelejtettem egy apró, de...

bővebben

Rupi Kaur – otthon test

  „a fájdalom bejárat a boldogságunkhoz”     Azt hiszem, hogy elvesztem, elvégre egy olyan ösvényre léptem ezzel az olvasásommal, amit eddig nagy ívben kerültem. Ez pedig a feminizmus egy rövid szakasza. Nagy élharcosa vagyok jómagam is az igazságtalanságok elleni küzdelmeknek, de a fent említett irányzat többnyire túlzó volt a számomra, főleg az utóbbi időszak eseményeit tekintve. Ugyanakkor jó érzés mégis látni, hogy van letisztult, valóságot nem eltorzító nézeteken alapuló szegmense is, amelyet, mint nő nagy erőkkel támogatok. Most biztos többen azt gondoljátok rólam, hogy na „itt egy újabb irányzat bolond”, de őszintén szólva nem erről van szó. Aki pár napja olvasta Rupi...

bővebben

Rupi Kaur – a nap és az ő virágai

  „sokszor dühösek vagyunk másokra amiért nem teszik meg amit nekünk kellett volna megtennünk magunkért -felelősség"   Ha valaki nekem azt mondja még pár hete, hogy pozitív véleményt fogok írni a szerző munkásságáról, akkor biztosan kinevetem, ugyanis Tej és méz című alkotását egyszerűen felháborítónak találtam, és merem megkockáztatni, hogy jobban utálom, mint A Szürke ötven árnyalata című sorozatot és ez nagy szó az esetemben. Ezekből kiindulva már sejtheti mindenki, hogy nem kis kínban vagyok, hiszen most kezdem felfedezni a szerző lelkét. Rupi Kaur kanadai költő, író, illusztrátor és fotós. Az indiai Punjabban született, majd nagyon fiatalon Kanadába emigrált családjával. Egy...

bővebben

Takács Zsuzsa – Spirálfüzet

  „Mi jobb? Meghalni, vagy élni akárhogy?”   Mindig elfog a nosztalgia érzése, amikor egy olyan könyvet veszek kézbe, ahol a régi rajztechnikák dominálnak. Ez az érzés azért különleges a számomra, mert nagy reményeket ébreszt bennem, hogy vajon a szerző a tartalommal is megtudja-e tartani ezt a mély emocionális töltetet, vagy elhalványul, ahogy idővel az emlékek. Takács Zsuzsa számos kötet szerzője és fordítója. Bár munkásságával többször is találkoztam, mégis most olvastam tőle először önálló alkotást. Spirálfüzet című verseskötete 2021 –ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Mint fentebb már említettem az illusztrációk vonzottak magukhoz először, amelyet Turi Lilla munkáit...

bővebben

Mohai V. Lajos – Rózsa utca, retrospektív

  „A világ sohasem telik be a halálról szóló történetekkel.”   Valamikor régen olvastam egy emberről, aki nagy mesélő hírében állt. Történetei elsődlegesen attól váltak egyedivé, ahogy előadta meséit és hangjával meg tudta bűvölni hallgatóságát. A mostani kötet szerzője hasonlóan képes magához láncolni azon kíváncsi lelkeket, akik nyitott szívvel és nagy érdeklődéssel állnak neki az olvasásnak. Bár emlékezni a legtöbb alkotó képes, de varázslattá tenni mindezt a szavak által, csak igen kevés szerzőnek adatik meg, de mielőtt ebbe részletesen is belemennék, szeretném megköszönni a költőnek, hogy olvashattam a könyvet. Nagyon szépen köszönöm. Mohai V. Lajos - Rózsa utca, retrospektív...

bővebben

Szöllősi Bernadett – Szív-garzon

  „Hullám Légy, mint a tenger, hibád, mint homok: próbáld tisztára mosni.”       Már megszokhattam volna igazán, hogy bizonyos szerzők, -akiktől már volt szerencsém korábban olvasni- nem tudnak rosszat alkotni, vagy csak nagyon ritkán. Gondolok itt elsődlegesen a stílusra, a mondanivalóság különböző formáira és arra a bizonyos emocionális többletre, amelyek olvasáskor előtőrnek bennem és nem eresztenek. Ilyen sokszínűséggel ritkábban találkozom, mint szeretném, de ha eljön a pillanat, nagyon tudom becsülni, ahogy tettem most is. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam a könyvet. Köszönöm. Szöllősi Bernadett- Szív-garzon című verseskötete...

bővebben

Fábián István – Némulat

  „Aki fontos, az se fontos, csak aki elmegy, az a pontos. Ami számít, az se számít. Torzónk jut a fel- támadásig.”         Fábián István költő nevét valószínű nem kell bemutatnom lassan, de ha egy kifejezéssel kellene jellemeznem, akkor az örök megújuló nevet választanám. Persze ez a nézetem csak abból merítkezik, amit eddig megismertem munkásságából, legyen az a költészet vagy a grafika világa. Elsődlegesen nem ezért rajongok alkotói tevékenységéért, de mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy megajándékozott ezzel a példánnyal. Köszönöm szépen.   Fábián István – Némulat című verseskötete 1990-ben jelent meg a Szépirodalomi Kiadó...

bővebben