KÖNYVELVONÓ

Rímfaragók

Laurie Halse Anderson – Shout – Hadd kiáltsak!

  „A gondolat szabadsága nélkül nem létezhet bölcsesség; ahogy a köz szabadsága sem létezhet szólásszabadság nélkül.” (Benjamin Franklin, 1722)         Vannak könyvek, amelyeknek fáj az olvasása akaratlanul is. Persze természetesen nem fizikai értelemben, hiszen egy bizonyos fantomfájdalomról lehet szó csupán, mégis valóságos és nagyon maradandó élményt hozó. A lelkem üvöltözik a gyötrelemtől az elmondott vagy éppen elhallgatott álmoktól, amelyeket látomásként élek át minden egyes sorral, mondattal, pedig nemcsak rólam szólnak. Ezek lehetnek téveszmékből vagy egy erős szekunderszégyenérzetből fakadóak, amelyek nem engednek el, hiába küzdök ellenük. Ezért igyekszem...

bővebben

Hevesi Judit – Hálátlanok búcsúja

  „minden elmúlt a köveken túl már felkelt a nap de ennyi ember istenem az mennyi bűntudat.”       Évek óta olvasok verseket, haikukat és sokszor kincsekre is lelek egy-egy kalandozásom folyamán. Sokszor úgy érzem, hogy kedvencre találtam aktuális olvasmányom költőjében, mégis kevés olyan alkotóról tudok számot adni, akinek mondanivalója a lelkemig hatol. Évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy nyitott szívvel és elmével állok minden alkotás elé, hiszen a lelkem egy tiszta papír, amire a költő felfesti üzenetét. Most is ezzel a megszokott mentalitással kezdtem el olvasni eme csepp kötetet, de végül vértől mocskosan csuktam be a fedelet.   Hevesi Judit magyar költő és szerkesztő, aki...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – Térzene

  „Vén bükkfa, egyre Csak vastagítja törzsét – Ölelhetővé.”       Minden évben van egy elhatározásom, hogy éppen aktuálisan mely területről próbálok minél több szerzőtől olvasni. Ez idén a versek és haikuk témakörére esett, ráadásul a moly.hu-n egy éves kihívás is segített ebben az elhatározásomban, miszerint minden héten legalább egy verseskötetet kell kézbe venni. Mint olvasható a feladat igencsak egyszerűnek tűnik, pedig koránt sem az. Az ember élete folyamatosan változik, így nehéz előre megjósolni, hogy vajon ténylegesen képesek leszünk-e elolvasni egy-egy könyvet akárcsak ebben a tematikában. Jelentem én eddig sikeresen vettem az akadályokat, pedig voltak...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – A messziről jött macska

  „A jó gyógyító mindig belehal kicsit a gyógyításba.”         Az utóbbi években azt vettem észre, hogy megváltozott a költészet bizonyos szinten, bár ez nem feltétlenül a mondanivalóság terén történt, mégis a nagy hangzatos szavak és mondatok ideje kissé megkopott, míg az új irányzat egy könnyedebb, némiképpen szórakoztatóbb olvashatóságot eredményezett. Bár azt mindenképpen hozzá kell, hogy fűzzem, a légies hangvétel ne tévesszen meg senkit, hiszen a legtöbb esetben a háttérben meghúzódó szándékot nagyon is komolynak vélem. A mostani szerzőnk eddig új arculatát mutatta meg számunkra, elvégre Kállay Kotász Zoltán költő számomra egyet jelent a hazai minőségi haiku költészetének egyik...

bővebben

Mátyás B. Ferenc – Időhámozás

  „nem szenvedek mégis magyar vagyok olyan ki használja eszét ha kiröhögsz veled röhögök míg eltakar végleg a kulturális szemét –„                   Régóta keresem azon szerzőket, akik munkásságuk által új kapukat nyitnak meg előttem. Legyen az egy olyan műfaj, amely még ismeretlen a számomra, vagy egy olyan költőiség, amelynek üzenetével feltöltekezhetem. Sok alkotás megfordul kezeimben és számos műfajból próbálok merítkezni, de még mindig akad – szerencsére – olyan alkotó, aki képes megszólítani, felemelni. Amikor először veszek kézbe egy ismeretlen költő munkáját, elfog egy bizonyos izgalom, hiszen nagyon szeretném szeretni és nyitott...

bővebben

Josza Buszon – 120 haiku

  „Tó és a folyó egymásba feledkeztek zápor idején”         Most már biztos vagyok abban, hogy a költészet eme ágazata is hatalmas kedvencemmé vált az évek alatt. Amikor ezeket az apró, de mégis annál nagyobb érzelmeket tükröző sorokat olvasom, mindig úgy érzem, hogy egy kincsre leltem általuk. Megbékélve az adott helyzetemmel, a világgal és önmagammal is egyaránt. Mert ezekben a sorokban benne van a költő lelkének egy pici lenyomata, az én lelkem éppen aktuális árnyalata és a költészet határtalansága, amelynek egyenlete egy visszafordíthatatlan változást idéz elő bennem. Minden haikuköltő egy varázsló is egyben, legyen az a régmúlt vagy a jelen nagy alakja,...

bővebben

Avar Judit – Kőberótt

„Múltak szépítése Felemelő önámítás A történtek bevallása Illendő magatartás”       Mostanában kicsit félve kísérletezem a kortárs költészet terén, mert az utóbbi időben többször nehezen tudtam befogadni egy adott szerző gondolatiságát és nem feltétlenül a mű hibájaként róttam fel ezt az élményt. Nem mindig vagyok befogadó lelkileg, de ha már megveszem a könyveket, szeretném ütemesen feldolgozni, átélni mondanivalójukat. Most is úgy álltam neki az olvasásnak, hogy lesz, ami lesz, megpróbálom, legfeljebb félreteszem és később egy letisztultabb időszakomban visszatérek hozzá. Ami még érdekes a mostani olvasásomnál, hogy tulajdonképpen egy új kiadót is most ismertem meg, mert bár régebben...

bővebben

Tőzsér Árpád – Lélekvándor

 „Várakozunk. Megszoktuk. Mindig várunk valamit. A gyermek a fenőttkort, a felnőtt a megúnt kormány bukását […]”           Valószínű nem fogok meglepetést okozni azzal a ténnyel, miszerint ezt a verseskötetet is többször vettem már kézbe, mégis csak most írok róla értékelést. Ennek lényegesen egyszerű oka van, mégpedig a tény, hogy egy kortárs szerző szavai mögött meghúzódó valós tartalmat egy olvasás alapján nem lehet megfelelően leszűrni, vagy csak nekem okozott nehézséget. Azt gondolom, hogy nem bűn ugyanazt a művet többször is átolvasni, gondolkodni a verseket megihlető gondolatiságon, esetleg utána nézni egy – egy műnek vagy alkotójának. Ezt tettem jelen esetben én is, hiszen sok...

bővebben

Fábián István – Ebgondolat

„Mert minden ember egyenlő, és egyenlő jogokkal születik…”               Az utóbbi hónapokban elkalandoztam a kortárs költészet világában. Olvastam sok kiváló és kevésbé kedvelt művet, megismertem bizonyos szinten szerzőiket, de egy sem akadt ezen a színes palettán, akiről elmondhattam volna, hogy a szívemhez közel került igazán. Tudom, hogy elfogultnak hangzik ez a pár sor, de hiszem, hogy minden olvasni szerető léleknek van legalább egy olyan kedvenc alkotója, akiről ezt elmondhatja. Számomra Fábián István költő és grafikus az a személy, akitől bármit szívesen kézbe veszek. De mielőtt részletesebben is belemennék, szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy olvashattam a könyvét. Hálásan...

bővebben

Jan Kuntur – Budapest, te újraélesztettél

 „Vár csigaháza a Holló-kő a sárga szoknyája aljára palóc keresztszemessel hímzett babafalu felett”         Őszintén szólva cseppet zavarban vagyok, ugyanis ezt a kötetet vagy négyszer olvastam szinte egymás után. Ennek a többszöri olvasásnak az az oka, hogy bár hatalmas lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak, rendre mindig más értelmet kapott az adott szöveg. Gondoltam először arra, hogy az én hangulatomtól függhet ez a változatosság, de végül arra jutottam, hogy a kötetben kell keresni erre a kérdésre a választ. Jan Kuntur permi születésű orosz költő, aki ebben a könyvében kis hazánkat vette górcső alá. Hogy mi vesz rá egy más nemzetiségű alkotót arra, hogy hazánkról írjon? Nos, erre a...

bővebben