KÖNYVELVONÓ

Rímfaragók

Simó Edmund – Lila lánggal ég a rét

Simó Edmund – Lila lánggal ég a rét

„Hazám az, ahol otthonom fészek, szívem sárgarigódal.”   Az idő a legdrágább kincsünk, amellyel egy ember rendelkezik élete folyamán. Nem kézzel fogható, de az elpazarlása mindig visszaüt, ahogy haladunk előre utunkon. A lélek mindig olyanná válik, ahogy az időnket forgatjuk, hiszen ki hazardírozik vele, carpe diem, tehát a mának él, és van, aki óvatosan csipeget, alig él. A középút nem adatik meg mindenkinek, ráadásul ahányan élünk eme Földön, annyi változatra lelhetünk éppen. Az irodalom örökéletű, és bizonyos szegmense, a költészet egy gyönyörű rét. Tele szebbnél szebb virágokkal, feketékkel és színesekkel. Lehet tarka, lehet matt vagy szivárványszínű, mindig az dönti el, hogy...

bővebben
Torma István – Remittenda

Torma István – Remittenda

„Senki nem tehet értünk annyit, mint mi saját magunk!”     Sokszor hangoztatom, hogy borítómániás vagyok, tehát azon könyv szeretők közé tartozom, akik még el tudnak csábulni egy szép vagy kifejező borítókép láttán, ám ez fordítva is igaz rám, sajnos képes vagyok kedvtelenül tologatni egy – egy kiadványt, mert nem vonz sem fülszövegileg, sem külsőleg. Ebbe a hibába estem a mostani kötet tekintetében is, pedig kimondottan érdekelt anno, amikor ráesett a választásom. Torma István nem egy átlagosnak mondható író, hiszen 75 évesen vált elsőkönyves szerzővé. Írásai eleddig folyóiratokban és közösségi oldalakon lettek leközölve, ám első könyve Örökmozgó címmel 2022-ben jelent meg....

bővebben
Ágoston Tamás – A repülés kezdetei

Ágoston Tamás – A repülés kezdetei

„Templom vagyok, de nincs bennem feszület. Kert vagyok, de nincs bennem fa. Óra vagyok, de nincs bennem idő. Tenger vagyok, de nincs bennem mélység. Ember vagyok, de nincs bennem egyensúly. Minden embernek van egy mondata, melyet élete folyamán megért.”           Pár napja egy érdekes beszélgetésben volt részem. Egy nagyon kedves távoli ismerősömmel úgy alakult, hogy pár órás kis délutáni eszmecserét tudtunk folytatni egy kellemes kávé mellett. Már legalább két óra is eltelt a „találkozóból”, mikor szóba került a klasszikus és kortárs költészet színessége, előnyei és hátrányai egyaránt, megemlítve egy-egy példaként szolgáló alkotót vagy művet, amelyek olvasmányainkból merítkezve kerültek...

bővebben
Tillmann Pentele – Eleven viadukt

Tillmann Pentele – Eleven viadukt

  „Egy árva könnycsepp A végtelenbe csöppent – Utána mennél.”       Azt szokták mondani, hogy a Haiku a költészet ékszeresdoboza. Sok apró, fényes gyöngyszem, amely külön egy-egy pillanat emlékeitől csillog, de együttesen nagyobb fénnyel világít, mint a Hold ezüstösen visszacsillanó képe a víztükörben. Sokan úgy gondolják, hogy eme kis verssorok nem említhetőek egy lapon a „nagy” versekkel, hiszen pillekönnyű szavaikkal csak egy-egy picinyke élet mozaikot rögzítenek, amelyet az aktuális szerző meglát vagy érez. Pedig ezek a gyöngyszemek nagyon értékesek, mert a hétköznapi élet sokszor unalmas, szürke vásznát színekkel bolondítják meg. Ráadásul a fényben ezek a színes...

bővebben
Heinz Kahlau – Heinz Kahlau versei

Heinz Kahlau – Heinz Kahlau versei

„Minden problémát mi sem oldhatunk meg. Minden problémát a halál old meg csupán, és az is csak az egyénekét. Az egyetlen tényleges remény, mindenkié, továbbra is ez: Élni.”     Vajon kik vagyunk és hová tartunk életünk folyamán? Teszem fel immáron sokadszorra ezt a kérdést. De mily meglepő, most sem kapok egyértelmű feleletet. A természet mindig változik, főleg általunk, de, hogy ez pozitív lenne? Kétlem. Az ember, az evolúció csodája és talán a legnagyobb tévedése is. Hiszen minden, amihez hozzáérünk, porrá válik. Telnek az évek, évtizedek és századok, de mi nem változunk. A természet jól kibabrált velünk, elvégre mindent megad a számunkra, de nem becsüljük meg igazán. Az idő porszemei...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – Poroló

  „A csillagok előtt minek szégyenkeznék?”     Mindannyiunknak van egy bizonyos transzgenerációs öröksége. Kinek tele szép emlékekkel, de sokunknak törött üvegekkel, sírással, sötétséggel. Az idő otthagyja nyomát az emberi lelkeken, de a családi album felnyitásával minden emlék – legyen bármilyen halovány is – új köntöst kap, és ismét életre kél. Újra halljuk nagyanyánk zsörtölődését a konyhából, nagyapánk pipájának illatát érezzük orrunkban. Édesanyánk meleg ölelő karjait véljük magunkon tudni, míg édesapánk fütyörészése hallatszik át a falakon. Emlékek, amelyek akaratlanul is felszínre törnek, és bár nem mind szép vagy fényes, mint egy letisztított üveggolyó, mégis, csak a...

bővebben

Péri Györgyi – Főnixdalok

  „Gondolat nélkül nincs ember! De kérdés nélkül nem lesz okos… Akarat híján összeesne. Érzés nélkül meg igen fagyos!”       Verseket olvasni és azokat a megfelelően kezelni, értelmezni nem is olyan egyszerű feladat, hiszen fontos tudni, hogy az adott alkotó milyen korban élt, hogyan alakult az élete és talán némiképpen kell egy bizonyos nyitott szemléletmód is mindehhez. A történelem nagy költőivel talán kicsit könnyebb az olvasó dolga, elvégre rímekben gazdagok többnyire a költeményeik, és ha máshol nem is, de az irodalom órákon alapos ismeretanyagot gyűjthetünk mindarról, ami alapjaiban szükséges egy vers megértéséhez, elemzéséhez. Kortárs szerzők tekintetében már...

bővebben

Balázs Imre József – Egyformázni, különbözni

  „Vulkán apó, másképp kérdek, s másfélét. Mit tegyek, hogy bent érezzek több békét? Mikor jó, ha felrobban a feszültség? Aki morgott, lehet aznap derűs még?”       Évek óta olvasok mesekönyveket, gyermekeknek szóló kiadványokat. Sok kötet érintette már meg lelkemet és többről is elmondhatom, hogy nagy kedvenceim egyikeként tettem a polcomra. De igen kevés akadt eddig, amely a maga egyszerűségében ragadta meg figyelmemet. A mostani verses kötet kisebb gyermekeknek íródott, mégis sokkalta több annál. Balázs Imre József szerző nevével most találkoztam először, pedig több kiadvány megálmodója. Többek között a nevéhez fűződik a Madárábécé és A Tenger című könyvek is. 2022...

bővebben

Ivády Balázs – Keresztmetszet

  „egy ölelés az öböl széle, partjára kiül a nedves gondtalanság.”       Azt mondják, hogy a vers egy ember utolsó fájdalmas sóhaja a világ felé, amelyben minden elmondott vagy éppen elhallgatott igazsága rejtekezik. A sorok között megbúvó üzenetek, melyeket csak az igazán figyelmes olvasók lelik meg, egy egész életutat mesélnek el. Hogy éppen a kortárs vagy a letűnt korok nagyjaitól származnak ezek az éteri sóhajok, oly mindegy, a lélek könnyeitől nem fog új élet sarjadni, mégis alá hullva a legszebb esőt ígérik a földnek. A költészet végtelensége két ember lélekeszenciájának tánca. A költő a felkérő, az olvasó pedig az a pillanatnyi szerencsés személy, akivel a...

bővebben

Lana Del Rey – Violet a fűben hátrahajol

„Semmi nagy döntés tó legyek ma vagy tenger Ennyit kérdezek”         A mai kortárs költészet igencsak szerteágazó forma, stílus és önkifejezés tekintetében. Számos költő nyúl a mondatok kavalkádjához, a szabad formaisághoz vagy éppen a képvershez, más néven kalligramhoz. Érdekes módon újabban, vagy éppen visszatérőként, ismét nagy divatját éli a dalszövegek költészetté való formálása is. Mint olvasható, igen sokrétűek és talán nem meglepő, hogy pont ezért igen nehezen értelmezhetőek vagy éppen befogadhatóak sok esetben a mai „kortárs” versek. Természetesen kell az olvasó tájékozottsága a költőt tekintve, illetve egy bizonyos lelki érettség is. Hogy ki mennyire érzi...

bővebben