Nagy Kriszta Léna – A kerítés túloldala

„Jó kedvvel kell sütni. Akkor lesz igazán finom az étel, ha arra gondolsz, akinek szánod […].” Elsőkönyves szerzőnek sosincs könnyű dolga, mert mindazonáltal, hogy az általa elképzelt világot, történetet papírra kell vetnie megfelelő stílusban, bizony még az üzenetet is jól érthetővé érdemes tennie, hogy minél több olvasó befogadhassa és a maga szemléletével tovább érlelhesse gondolataiban. De mi van abban az esetben, ha egy alig 224 oldalas regény sokkalta többről szól, mint karakterek cselekvéseinek és gondolatainak összessége? Gondolok itt mindjárt a Holokauszt transzgenerációs örökségére, különböző lelki betegségekre vagy éppen egy csodálatos szerelem kibontakozására. Nagy...

bővebben

Narine Abgarjan – A szín hallgatása

„Minden, ami a lelkemben van – talizmán.” Tudtad, hogy a legszebb emlékeink és a legfájdalmasabb pillanataink összessége mi magunk vagyunk a jelenünkben? Sejtetted valaha, hogy jövőnk szeretteink könnyeiből és véréből összegyúrt kegy csupán? Azért, hogy mi békével a lelkünkben, hittel a szívünkben és reménnyel a felkelő Nap oltárán minden egyes nap élvezhessük annak melegét, a múlt sötétebb időszakából való kikecmergés, a túlélésért folytatott mindennapi küzdelem az áldozat érted, értem, minden gyermekért. Persze számunkra a saját korszakunk problémái és bajai a legfontosabbak, de sosem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk és milyen sebeket hordoznak felmenőink. Elvégre nem...

bővebben

Erich Scheurmann – A Papalagi

„A hamis élet helye és a sok papír tette olyanná a Papalagit, amilyenné vált: gyenge, tévelygő ember, aki azt szereti, ami nem valódi, viszont azt, ami valódi, többé nem ismeri fel, és azt, ami a Hold képmása csak, magának a Holdnak véli, és a teleírt kendőket pedig magának az életnek.” A „fehér” és a „barbároknak” titulált emberek között látszólag óriási eltérés van mind életvitel, mind gondolkodás terén. Míg az előbbi túlgondolkodik és teremt, addig az utóbbi megéli a jelent és együtt él a természet csodáival. Durván szólva az emberiség történelmi periódusaira kitekintve is elmondható, hogy Papalagi (az idegen) mindig hódítani szeretett területeket, népeket. Tenyerüket ráhelyezték...

bővebben

Adam Kay – Ez fájni fog

„[…] az ilyen egyenességtől nem leszel igazán kedves doki. Az, hogy bízzanak benned, sokkalta fontosabb annál, hogy kedveljenek […].” És milyen igaz a fenti idézet, főleg azokban a szakmában, ahol a mindennapok szerves része, hogy emberi életek forognak kockán. Orvosnak lenni manapság nem olyan elismerés, mint hajdanán, pedig azt gondolhatnánk, hogy tisztelet és megbecsülés övezi azon személyeket, akik életüket erre a csodálatos, de annál több lemondással járó életpályára áldozzák. Igen, ez egy egész életre szóló elköteleződés, ahol sosem leszel igazán szabad. A magánélet fogalma ugyan létezik, de a hivatással töltött idő szinte háromszorosa a családdal töltött periódusnak. Ezért...

bővebben

Elisa Levi – Én ugyan nem sok dologhoz értek

„Ha túl korán halnék meg, neked adom az éveket, melyeket nem éltem le.” A fenti idézetet egy apa mondja a lányának. Ahogy olvastam úgy éreztem, hogy ennél szebbet nem hallhatunk, bárkiről is legyen szó az életünkben. Persze a történet maga is fájdalmasan gyönyörű, pedig nagyon nehéz lesz tőle a lelkünk. Egy tizenkilenc éves lány mesél sorsáról egy idegennek és ezen keresztül egy kis falu lakóinak mindennapjaiba pillanthatunk bele. A település négy utcából, egy kis csemegeboltból, valamint egy templomból áll összesen és elöregedő lakósság jellemzi inkább, ahol mindennaposak az ítélkező szemek és fülek, ráadásul a babona és átok is a hétköznapok része. Itt él négy fiatal, akiknek...

bővebben

Mohamed Mbougar Sarr – Ugyanolyan emberek

„De attól tartok, hogy az egyenlőség csak délibáb a demokráciában. Még Nyugaton is az, szörnyű egyenlőtlenségeket látunk a származás, a társadalmi osztály, a vagyon, a vallás területén.” Ez a könyv borzalmas és gyönyörű is mindenekfelett. Már sejthettem volna, hogy nem lesz könnyű olvasásban részem, elvégre Mohamed Mbougar Sarr író már pár hónapja megtépázta egyszer a lelkemet Az emberek legtitkosabb emlékezete című művével. Akkor egy ismeretlen író és könyve kapcsán nyomoztam egy olyan személy szemszögén keresztül, aki esendőségében tárta fel az írás legszentebb istensége előtt lelkemet, most pedig megméretettem a hamis erkölcs gennyedző bugyraiban, ahol bűnösök büntettek az emberi...

bővebben

Mohamed Mbougar Sarr – Az emberek legtitkosabb emlékezete

„Minél szebb a látvány, annál teljesebb a borzalom. Mik vagyunk? Vérgyűrű a fény díszdobozában […].” Nehéz szavakba önteni mindazt az érzést és gondolatiságot, amelyet eme könyv hagyott hátra bennem olvasásom után. Részben meg vagyok rökönyödve, más részről viszont teljesen elbűvölt a maga naturalista üzenetével. Az ember nagyító alá kerül rassz és identitás tekintetében is, ám, hogy ki hogyan és miképpen ítéltetik meg, már egyéni. Ráadásul az irodalomhoz szóló „elégia” is egyetemben, a szó nem eredeti értelmében. Az író tükröt tart számunkra és az írás legszentebb Istenének felkínálja áldozattételként az olvasói lelket, amely a maga önzőségében egy kiáltás is az éterbe, mindarról,...

bővebben

Mocsidzuki Mai – A Telihold kávézó

„[…] akiben nincs ambíció, az semmiféle szakmában sem lehet sikeres. Annak a sikere csak egyszeri mázli lesz – ha lesz egyáltalán. Abból, hogy valakinek a szemében látni az ambíciót, kiderül, mennyi kedvvel áll hozzá a munkához.” Mit ne mondjak, nem gondoltam volna, hogy az idei évben ilyen sok ázsiai származású szerzőtől veszek kézbe könyvet. Sőt, megmerem kockáztatni, hogy a japán írók művei eddig a legjobbak az általam forgatott írások közül, pedig pár évvel ezelőtt még igencsak ódzkodtam, ha egy ilyen kiadvány került elém. Én jobban szerettem világ életemben a koreai vagy kínai alkotók munkáit, valahogy azok a regények jobban illeszkedtek hozzám, de úgy látszik, hogy én magam is...

bővebben

Karin Smirnoff – Elmentem az öcsémhez

„Azért festek, hogy megértsem a dolgokat. Csak ezért festek. Belefestem magam az emlékezet legbelső magvába.” Amikor ránézek erre a borítóra, amely Helmer Osslund – Tájkép őszi színekben című festményének egy részletét mutatja, arra gondolok, hogy bár a színek egy bizonyos melegséget árasztanak, mégis én magam legbelül megdermedek. Káosz és egységesség jellemzi a képet, ahogy magát a regényt is. Karin Smirnoff – elmentem az öcsémhez című első könyve, amely 2023-ban jelent meg a Scolar Kiadónak köszönhetően, egy olyan mélységbe csábít, amelyből nincs visszaút. Döntéseinknek súlya van, ahogy az életben is és pont ezért, mindenki a maga felelősségére vegye kézbe ezt a...

bővebben

Adaobi Tricia Nwaubani – A baobab árnyékában

„– Mindig lehet találni alkalmat arra, hogy hálát adjunk […]. A világon minden okkal történik.” Valahogy sosem szerettem naplókat olvasni és ebbe beletartoztak az ebben a formában íródott könyvek is, mivel mindig olyan érzésem támadt, hogy valami olyasmiről lesz tudomásom, amely megváltoztat lelkileg. Nos, a mostani esetre nagyon is igaznak bizonyultak a fent leírtak, mert bár nagyon érdekelt a kötet tartalma, már sosem leszek újra a régi önmagam. Ez a kijelentésem nem a drámai hatásvadászat céljából született, mind inkább abból a tényből, melynek köszönhetően még kiábrándultabban szemlélem a fejletlenebb földrészeken élők kilátástalanságát. Szomorúan veszem tudomásul, hogy a világ...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »

Lélektani, Ember sorsok