Mindig imponáló számomra, ha a művészet és szexualitás párhuzamát vélem felfedezni egy – egy szépirodalmi alkotásban. Ugyan nagyon sok múlik a szerző stílusán és szándékán, ám vallom, hogy ebben az esetben is, mindig az olvasó az üres vászon, és az adott író a művész, aki alkotni kíván könyve által. Bár jómagam csak dilettánsként tekintek a festőművészetre, mégis nagyon megfogónak találtam egy nem is olyan régen olvasott, Salomé nem szeret senkit című regényt, amely a maga egyedi hangjával ejtett ámulatba. Már akkor megfogalmazódott bennem néhány kérdés, amelyekre választ reméltem, így nagy örömömre szolgált, hogy Böröczki Csaba íróval beszélgethettem. Kérlek, hogy fogadjátok sok...
