KÖNYVELVONÓ

Ifjúsági regények

Regős Mátyás – Lóri és a kihalt állatok

  „Mindenki a maga fészkét építi.”       Évek óta olvasok ifjúsági regényeket, legyenek azok a régmúlt időkből – azok a „híres” pöttyös és csíkos könyvek – vagy a mai oly kedvelt kortárs szerzőktől. Ezek a regények többnyire megnyugtatnak, elgondolkodtatnak, néha megnevetettnek. De még egyszer sem fordult elő, hogy szorongással olvastam volna bármelyik fent említett kiadványt. A mostani esetben viszont elmondhatom, hogy többször is összeszorult a gyomrom és nem feltétlenül az izgalom hevében. Minden történet általában üzen valamit az olvasójának, de jelen esetben ez a felfedezésem nem töltött el boldogsággal. Regős Mátyás elsőkönyves szerző, aki a Regényes természet irodalmi pályázat...

bővebben

Egressy Zoltán – A virágot jelentő deszkák

  „Ahhoz, hogy az ember tudjon valamit, kellő mennyiségű energiát kell befektetni.”           Még mindig nagyon kacagok, pedig már tegnap befejeztem a könyvet. Ugyanis vannak azok a bizonyos történetek, amelyek még olvasásom után is velem maradnak, igaz mindig más okból. Jelen esetben egy nagyon vegyes olvasási élményen vagyok túl, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném elmesélni nektek, hogy miképpen is állok a gördeszkázáshoz. Hogy mi köze ennek a kötethez? Oh, nagyon is sok, ugyanis az alapsztoriban ennek a tevékenységnek van a főszerepe. Nos, hogy rövid legyek –tőlem szokatlan módon- a gördeszka sosem volt a szívem csücske, pedig még csak ki sem próbáltam....

bővebben

Holden Rose – A lapátos fickó

  „El se tudod képzelni, hogy milyen egy rendes ígéret, és milyen mélyen sértő, ha nem tartják be.”           Emlékszem gyermekként, hogy milyen sokáig féltem a sötétben. Sokszor felkeltettem a nagyszüleimet, hogy jöjjenek velem ki az illemhelyre, mert bár a szobából csak pár lépésre volt a fürdőszoba, mégis nehezemre esett kimenni egyedül. Mindig attól féltem, hogy a sarokban egy sötét árnyék lapul és csak arra vár, hogy én kimenjek. Ez az érzés egészen addig meg is maradt, míg pár évre rá egy nagy akváriumot kaptunk, amelynek esti kék derengése az egész szobát be nem világította. Ezek után a félelmem is elpárolgott, amely felnőttként már egyáltalán nincs jelen. Most már szeretek a...

bővebben

Nógrádi Gábor – Alattunk a kincs

  „Gyakran harc dúl az ember lelkében. Az önzés és az önzetlenség, a rosszaság és a jóság, az ördög és az angyal birkózik ilyenkor egymással.”       Egyszerűen imádom a magyar ifjúsági szerzőket, legalábbis akkor mindenképpen, ha ilyen történeteket álmodnak meg a számunkra, de természetesen nem rohanok ennyire előre.   Nógrádi Gábor szerző nevét remélem, hogy nem kell bemutatnom senkinek, de ha mégis akad olyan egyén, aki még nem találkozott eme csodás és sokrétű író nevével, akkor csak annyit szeretnék elmesélni róla, hogy Magyarország egyik legtermékenyebb szerzőjéről írok most. 1947.június.22-én született, Nyíregyházán. A hamarosan 74. életévét betöltő alkotó számos kiadványt...

bővebben

Schwechtje Mihály – Félúton Berlinbe

„[…] csak akkor tudjátok megvédeni magatokat a hiénákkal szemben, ha tájékozottak vagytok, és a tudásotok sziklaszilárd.”     A 21. század az internet adta széleskörű ismeretektől kezdve egészen az okostelefonokon rögtönzött információ jutásáig, számos lehetőséget kínál az embereknek tudásuk, érdeklődésük, vagy éppen szórakozásuk szélesítésére. Korunk gyermekei már nem a kockák és társasjátékok által ismerik meg a stratégiai gondolkodást, hanem a számítógépek kezelésével és az internet végeláthatatlan lehetőségeivel. Sokszor találkozom olyan tinédzserekkel, akik a telefonokat és gépeket kisujjból tudják kezelni, akár alapszinten programozni, de ha kitekintenek a világba, akkor...

bővebben

Haszán Míra – Spicc/pipa

  „Minden nap egy újabb megoldandó feladat, kihívás. A kérdés az, hogy le tudjuk-e győzni önmagunkat, vagy gyengék módjára a lustaság és önsajnálat karjába menekülünk.”         Az utóbbi években egyre divatosabbá váltak a művész és balett táncosokról szóló könyvek, amelyek közül a legfelkapottabb még mindig az utóbbi. Nem is csoda, hiszen ez egy rendkívül zárt világ, amiről csak néha lebben fel az élet függönye. Akinek van személyes vagy akár közeli rokona, barátja révén közvetett tapasztalata, annak nem kell mesélnem erről a kissé rideg világról. A külső szemlélő számára mindig is egy „távoli” szépség lesz, amely az előadások sikerétől függően válik igazán élettel...

bővebben

Philippe Nessmann – Irány a Mars!

  Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom mesélte, hogy gyermekként mennyire szerette a szerepjátékokat és alig várta, hogy a barátaival összeülhessenek e célból. Számomra kissé bizarr érzést keltett először nem tagadom, de később jobban belegondolva, már mosolyogtam eme tevékenységen, hiszen a mostani időszakunkban ezt könyvek segítségével élhetjük át. Ennek a két verziónak közös sajátossága, hogy beleképzelhetjük magunkat egy adott karakter személyébe, viszont eltérnek a kivitelezés tekintetében. Míg régen minden a gyerekek fantáziájára volt bízva, addig ezen könyvek már sokkalta nagyobb segítséget nyújtanak, de a választási lehetőséget viszont továbbra is...

bővebben

A. Victoria Vázquez – Lázadók

  „A tehetségnek, szerencsére, semmi köze a gazdagsághoz.”       Talán már írnom sem kell, hogy mennyire szeretem a tartalmas ifjúsági könyveket és szerencsémre mostanában több olyan regény került a kezembe, amelyet igazán szívembe tudtam zárni. Ráadásul, ami elsőre bugyutának vagy nem megfelelőnek – akár korosztály tekintetében- tűnik, az több esetben is bebizonyította, hogy mennyire nem szabad csupán borító vagy fülszöveg alapján megítélni. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt írom, hogy a mostani olvasásom is egy ilyen könyvet takar. A.Victoria Vázquez – Lázadók című regénye 2020-ban került a polcokra, még pedig a Napraforgó Kiadó gondozásának köszönhetően. Az elsőre képregényes érzetet...

bővebben

Emily Millier – Eurielle

  „Mezőnek kék bimbója, fakadjon virágra, hiszen nem véletlenül jöttél erre a világra…”         Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen olyan olvasó, akit néha befolyásol könyv vásárlásakor az adott kötet borítója. Az én esetemben szerelem volt első látásra a mostani regény külsője, amely mind színvilágával, mind pedig forma tekintetében megfogó volt és úgy döntöttem, kell. Persze nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy végül nálam kötött ki egy példány, de elsődlegesen ez indította el nálam azt a folyamatot, amely esetében szó szerint vadászok egy adott műre. Emily Millier egy nagyon fiatal írónő, aki első könyvével egy igen nehéz műfajt célzott meg, mégpedig a fantasy irodalom...

bővebben

Katherine Arden – Apró terek

  „Az ember (…) nem retteghet túl sokáig anélkül, hogy egy idő után nevetni vagy sírni ne kezdjen.”         Huh, egy mély sóhaj tört most fel bennem, pedig már több órája fejeztem be a könyvet. Kellett pár óra, amíg megemésztettem az olvasottakat, de igazán azért húztam az időt értékelés előtt, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok teljesen biztos az dolgomban. A legtöbb esetben hamar megszületik a döntésem, miszerint szerettem vagy éppen ellenkezőleg, nem kedveltem meg az adott történetet, de vannak bizonyos könyvek, amelyek kifognak rajtam és ez történt most is. Ennek apropóján elgondolkodtam, hogy azért vagyok bizonytalan, mert nem a korosztályomnak szól és mégis tetszett, vagy azért,...

bővebben