KÖNYVELVONÓ

Karina Sainz Borgo – Megy le a nap Caracasban

„Az ember oda való, ahová a halottai vannak eltemetve.”       Azt mondják, hogy az ember ízlése és úgy átlagban a lelke nagyjából öt évente formálódik. Az életútunk folyamán mindannyiunknak megvannak azon állandóságaink, amelyekhez ragaszkodunk és bár az évek telnek,...

Mohai V. Lajos – Rózsa utca, retrospektív

  „A világ sohasem telik be a halálról szóló történetekkel.”   Valamikor régen olvastam egy emberről, aki nagy mesélő hírében állt. Történetei elsődlegesen attól váltak egyedivé, ahogy előadta meséit és hangjával meg tudta bűvölni hallgatóságát. A mostani kötet...

Szöllősi Bernadett – Szív-garzon

  „Hullám Légy, mint a tenger, hibád, mint homok: próbáld tisztára mosni.”       Már megszokhattam volna igazán, hogy bizonyos szerzők, -akiktől már volt szerencsém korábban olvasni- nem tudnak rosszat alkotni, vagy csak nagyon ritkán. Gondolok itt elsődlegesen a...

Tiffany Reisz – Fény az éjszakában

      Végre egy könyv, ami nem az én stílusom, semmiképpen sem, mégis elolvastam. Kezdetben megismertük a főszereplőt, aki férjnél van ugyan, de gyászol, és nagyon szenved. Jóformán észre sem veszi a mostani párját, kizárólag a volt férjét gyászolja. Ez...

Vibók Ildi – A szuperlétra

  „Mi az, hogy átlagolódnak? Ha valami igencsak nagyból meg valami egészen apróból egy közepes lesz, az az átlag. Szóval ha például Hamupipőke beleszeret Óriáslábba, nem kell attól rettegnie, hogy a születendő kislányuk lábmérete túlmegy minden határon. Üvegcipőt...