Hiszek abban, hogy a mesék nemcsak gyerekeknek szólnak, hanem mindannyiunknak, akik még emlékezni szeretnénk arra, milyen volt először hinni magunkban. A Veszélyes versenyszellem ilyen mese – történelmi háttérrel, finom mágiával és emberi tanulságokkal. Erről a különleges kötetről kérdeztem Gaura Ágnes írónőt.

 

Honnan indult a Veszélyes versenyszellem ötlete? Miért éppen Eger vára és Dobó István világa lett a történet háttere?

Az egész projekt az egri Dobó István Vármúzeumtól indult: egy olyan gazdagon illusztrált mesekönyvet szerettek volna, amely népszerűsíti a múzeum anyagának kiemelt korszakát, a török kort. A grafikai munkát végző Digitális Legendáriumon keresztül kapcsolódtam be ebbe a feladatba, mivel volt már egy közös, sikeres meseprojektünk.

Egy történelmi helyszín, egy karakter vagy inkább egy erkölcsi kérdés volt az első gondolat?

A helyszín – az egri vár – adott volt, és számomra az sem volt kérdés, hogy megjelenik majd maga Dobó István is, ugyanakkor nem ő lesz a főszereplő, hanem – a célközönségből adódóan – egy gyerek. Így az ötlet abból a kérdésfelvetésből indult, hogy vajon a török korban, az egri várban, Dobó István kapitánysága idején, amikor minden a magyar-török konfliktus körül forog, hogy lehet egyáltalán egy gyermek hőssé? Ez a történelmi korszak mint mesekörnyezet eleve fantasztikus lehetőséget kínál, hiszen a mai gyerekeknek egy ekkora időugrás a múltba már olyan, mintha egy másodlagos fantasy világba lépnének. Nagy feladat úgy írni róla, hogy egyszerre legyen érthető és varázslatos. Az egész cselekmény ebből a környezetből nőtt ki.

Van személyes kötődésed ehhez a helyhez vagy korszakhoz?

Személyes-szakmai kötődésem inkább a korszakhoz kapcsolódik: egyrészt az Egri csillagok kamaszkorom egyik meghatározó olvasmánya, másrészt a török hódoltsággal a fantasy sorozatom egyik karakterének háttere miatt is foglalkoztam, és nagyon örültem, hogy nem az évtizedekkel ezelőtti letett történelem érettségim anyaga volt a kiindulási tudásom.

Balog Sebő nem klasszikus értelemben vett „erős” hős. Tudatos döntés volt, hogy inkább leleményességgel és furfanggal boldoguljon?

Egyre inkább úgy érzem, hogy manapság az az egyik legfontosabb dolog mások tisztelete és ebből adódóan az erőszakmentes konfliktuskezelés volna, ezért ez kiemelt üzenetté vált, nemcsak itt. A Sárkánytűzküldetés című mesémben egy szelíd, pacifista királyfi nem szeretne sárkányt ölni azért, hogy feleséget szerezzen magának – nem mintha félne a sárkányoktól; vadászni sem szeret, és úgy gondolja, minden élet értékes, legyen az emberé vagy állaté.

Mit szeretnél, hogy a gyerekek Sebő alakjából elsősorban hazavigyenek?

Fontos a többet ésszel, mint erővel elv, de ugyanolyan fontosnak tartom azt, hogy az együttműködés, a barátság az, ami megtart, megsegít minket a nehéz helyzetekben. Sebő hosszútávú céljának eléréséhez pedig tanulásra van szüksége – ez szintén egy olyan gondolat, ami remélem, hogy bekerül az ifjú olvasók virtuális tarisznyájába.

Szerinted ma mit jelent „bátornak lenni” egy gyerek számára – és hogyan jelenik ez meg Sebő kalandjaiban?

Az első bátor cselekedet a mesekönyvben nem Sebőé, hanem a másik gyerekszereplőé, Annáé: kiáll egy ismeretlen srác mellett, amikor észreveszi, hogy azt „nagymenő” kamaszok félemlítik meg. Ez egy klasszikus bullying szituáció, amit könnyű meglátni a történelmi közeg mássága ellenére is. Sebő bátorsága ennek egy variációja tulajdonképpen: meg kell menteni valaki – és ezáltal egy egész közösség – becsületét, de a helyzet kényes, és nem végződhet fegyveres konfliktussal, hiszen az akár az ország békéjét kockáztathatja. Ezt le lehet fordítani hétköznapi szituációkra is: kiállni társainkért az a fajta bátorság, ami egy biztonságosabb, szebb világot képes teremteni.

A versengés a könyvben nem ellenséges, inkább tanító jellegű. Mit gondolsz a versenyszellemről a mai gyerekek világában? Mit üzensz a történettel: mikor válik a versengés egészségessé, és mikor veszélyessé?

Nagyon leegyszerűsítve azt mondanám, hogy ha a versenyszellem arra sarkall, hogy jobb eredményt hozz ki magadból anélkül, hogy ez összetörne mentálisan, érzelmileg, vagy szociálisan, szóval, ha nem szűkül be a világod arra, hogy a sikerben mérd magadat, nem legyőzendő feladatként tekintesz másokra, akkor egészséges lehet: örömet, önbizalmat, helyes önértékelést adhat, megtaníthat a kudarcok egészséges feldolgozásában is. Jó versenyszellem az, amikor tudunk örülni mások sikerének.

A mesében többféle versenyszellem szerepel. A török katona bosszúvágya rosszféle versenyszellemet generál, amely nemcsak egy személyre jelent fenyegetést. Sebőnek ezek után muszáj győznie ahhoz, hogy ne alakuljon ki veszélyesebb helyzet. A mese azt sugallja, a kreatív versenyszellem segíthet abban, hogy ne szokványos módon közelítsünk egy problémához, és ezért olyan megoldást találjunk, ami elsősorban nem arra fókuszál, hogy legyőzzünk másokat, hanem arra, hogy elérjünk egy pozitív célt. És van még egy harmadik versenyszellem, amelyet nem magyarázok itt meg, mert spoiler lenne.

A török küldönc alakja nem egydimenziós „ellenfél”. Fontos volt számodra, hogy árnyaltabb képet adj a másik oldalról?

Igen, ez kulcsfontosságú feladat volt. A török korban megkerülhetetlennek tűnik a magyar-török konfrontáció prezentálása, de még a látszatát is szerettem volna annak elkerülni, hogy ez valami „migráncsos” narratíva volna. Épp ezért nem a teljes török delegációt ábrázoltam negatívan, hanem csak a küldöttség vezetőjét, akinek személyes motivációt adtam a provokációra. Ezen felül pedig több olyan részletet írtam a mesébe, amely kifejezetten árnyalja a török vonalat: például a pozitív mágikus történetelem az iszlám kultúrában gyökerezik.

Mennyire volt kihívás egyensúlyt találni a történelmi hitelesség és a mesebeli elemek között?

Ez a legjobb fajta kihívás! A fantasy sorozatomban is sokszor vegyítem a fantasztikumot a történelmi valósággal, de ott az átmitologizálás folyamata a legerősebb. Itt nagyon fontos volt, hogy maga a történelmi közeg valóságosan legyen ábrázolva, még a teljesen valószerűtlen szituáció is elképzelhető legyen. Hogy egy példát említsek: nyilván soha nem történhetett meg, hogy egy gyermek álljon a vár élén akár csak egy napra is, de ahhoz, hogy ez így legyen, ebbe a mesébe nem egy mágikus fordulatot írtam, hanem egy olyan történelmileg is elképzelhető szituációt, ami egy valós népszokásra épül. Mivel a történet maga egyértelműen fiktív, ugyanakkor a kort illetően történelmi hitelességgel íródott, a mesekönyv végén egy névmutató és egy fejezetenkénti bontásban olvasható szószedet segíti a történelem és fantasztikum szétválasztását, illetve a történelmi és művelődéstörténeti anyag tudatosabbá válását.

Szerinted hogyan lehet ma a gyerekeket közelebb vinni a magyar történelemhez anélkül, hogy a tanulás didaktikussá válna?

A történetmesélés számos formáját alkalmasnak tartom erre. Ez a mesekönyv, amely az egri vámúzeummal való szoros együttműködés, folyamatos szakmai egyeztetések révén jött létre, remélem, egy nagyon jó példa – számos dicséretet is kaptunk érte szakmai körökből. A mesekönyvre múzeumpedagógiai foglalkozások épülnek majd, ez az oktatói forma is kiváló lehetőség a játékos ismerkedésre. (A könyvbemutatóra már készült ilyen foglalkozás, itt írtam róla. A társasjátékok is óriási potenciállal bírnak a történelemismertetést illetően. A gyerekek és digitális technológia kapcsolatát sokszor illetjük jogos kritikával, de ezt a kapcsolatot ki is lehetne aknázni, és lehetne olyan történetmesélős animációs filmeket készíteni például, amelyek akár feladatorientáltak, akár az edutainment – a szórakoztatva tanítás – más formáját hasznosítják.

Volt-e olyan visszajelzés (gyerektől vagy felnőttől), amely különösen megérintett a könyv megjelenése óta?

Ez a könyv még csak tavaly (2025) nyáron jelent meg, és nem került országos forgalmazásba, gyakorlatilag a Digitális Legendárium webshopjában, illetve az egri vár múzeumboltjában kapható, így lassabban éri el a célközönséget, mégis kaptam már nagyon kedves visszajelzéseket. Kellemes meglepetés volt látni, milyen sokan kerültek nosztalgikus hangulatba, és hogy talán valóban lehetséges felszítani még azt a lelkesedést, ami egykor Gárdonyi regényét övezte, hiszen nem titkolt célunk volt, hogy ez a mese előre megismertesse a gyerekeket ezzel a korral, és így később könnyebb – és örömtelibb élmény – legyen olvasni az Egri csillagokat is.

Mit gondolsz: egy mesekönyvnek inkább tanítania kell, vagy kérdéseket feltennie?

Azt gondolom, hogy kérdésfelvetésekkel is nagyon jól lehet tanítani. Korosztálytól is függ, mennyire didaktikus egy mű, de a nyitott végű, illetve nem túlmagyarázott szövegek egyre fontosabbak lesznek, ahogy nőnek a gyerekek. A nagyon kicsiknek fontos az egyértelmű tanulságok levonása, a kicsit nagyobbaknál ideálisnak tartom, ha vannak olyan tartalmak egy szövegben, amelyeket jól át lehet beszélni, tehát olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre nem feltétlenül találunk letisztázott választ a történetben.

Ha Sebő ma élne, szerinted miben lenne igazán jó?

Sebő élelmes gyerek, aki képes konkrét célokat kitűzni maga elé, és küzdeni azokért a célokért. Képes túllépni az előítéletein, és ezért nemcsak a saját korosztályával, a saját nemű társaival és a saját etnikumából való személyekkel találja meg a hangot. Sebő ma is arra törekedne, hogy békesség legyen egy osztályközösségben, hogy erősebb legyen egy baráti közösség.

Számíthatunk-e a jövőben újabb, történelmi ihletésű mesére tőled?

Ez a mese egy álomprojekt elő lépése: az volt az eredeti célkitűzésünk, hogy amennyiben sikerül megteremteni rá a lehetőséget, egy történelmi mesesorozatot készítünk. Én készen állok a feladatra – és egyúttal szponzorok kerestetnek, mivel a jelenlegi kulturális finanszírozási közegben egy múzeum költségvetése nehezen tud kitermelni ilyen mesekönyveket.

Mit üzensz azoknak a gyerekeknek, akik még keresik, miben erősek?

Egyrészt minden történettel, minden olyan mesekarakterrel, akivel azonosulni tudnak, erősebbek, többek lesznek, mert ezek mind megtanítják, mikor mi a helyes döntés, tett. Másrészt a hősiesség otthon, apró tettekben kezdődik. Ősszel voltam egy közönségtalálkozón Budaörsön, ahol a Sárkánytűzküldetés mesekönyvem kapcsán beszélgettem gyerekekkel. A mese címében ott a küldetés szó, és megkérdeztem a közönséget, hogy milyen küldetéseket szoktak otthon kapni. Seperc alatt kiderült, hogy mindenki lehet hős, és milyen sokféleképpen lehet segíteni szüleinknek, testvéreinknek, barátainknak. Az erő abban is rejlik, hogy felismerjük: nem kell különleges erő ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot.

Hálásan köszönöm ezt a csodás interjút a szerzőnek és további sok sikert kívánok!

Ha kíváncsiak vagytok az írónő további köteteire vagy több információt olvasnátok, akkor kövessétek Facebook-on is.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, akkor a Veszélyes Versenyszellem című könyvet, a Digitális Legendárium weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy