KÖNYVELVONÓ

Ivády Balázs – Keresztmetszet

  „egy ölelés az öböl széle, partjára kiül a nedves gondtalanság.”       Azt mondják, hogy a vers egy ember utolsó fájdalmas sóhaja a világ felé, amelyben minden elmondott vagy éppen elhallgatott igazsága rejtekezik. A sorok között megbúvó...

Tillmann Pentele – Éhes sziromsugarak

 „hajnali égenkét bőregér kóvályogvértől részegen”Hosszú évek óta keresem azokat a szerzőket – legyenek írók vagy költők -, akik egyéniségükkel alkotásaikon át képesek megérinteni a lelkem. Sok alkotót ismertem meg ez idő alatt és szerencsésnek mondhatom...

Andrés Barba – Fényes köztársaság

  „Talán lehetetlen megérteni és megbocsátani másoknak, ha az ember nem érti meg önmagát, és nem bocsát meg önmagának.”   Gyerekek. Ha ezt a szót kiejtem a számon, mindig valami különlegesre gondolok. Lelki szemeim előtt apró kis talpak jelennek meg,...

Blake Crouch (szerk.) – Elhagyott part

        Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy a science fiction őshonos terepe a novella. Talán nem véletlenül, hiszen az aranykorban a különböző magazinok és újságok lapjain közölve vált igazán népszerűvé. A terjedelmi kötöttségek egyszerre...